Napkelet

Napkelet. 1920. szeptember 15. és 1922. május 1. között Kolozsvárott megjelenő félhavi irodalmi és művészeti folyóirat. (Főszerkesztője Paál Árpád, szerkesztői, szerkesztői Ligeti Ernő és Kádár Imre, segédszerkesztője Szentimrei Jenő voltak). A lap főmunkatársai közt ott találjuk Bárd Oszkárt és Kós Károlyt éppúgy, mint Zsolt Bélát és Tabéry Gézát, Nagy Dánielt és Szombati Szabó Istvánt, vagy éppen Janovics Jenőt. A lapban több irányzat egyszerre érvényesült, így a nyugatos modernség irodalmi hagyománya mellett a forma radikális megújításával a társadalmi megújhodásért küzdő avantgardizmus is bőséggel helyet kapott, de csírájában már egy korai, haladó transzilvanizmus-eszme is megjelent hasábjain. Ahogyan utóbb Ligeti emlékezett rá: „A Napkelet a haladó szellemű magyarságnak kívánt alapja lenni, de ugyanakkor megkísérelte, hogy a széthúzó kisebbségi magyar társadalomban, legalább a szellemi síkon hozzon össze különböző szemléletű egyéniségeket. Eklektikus volt a szónak legnemesebb értelmezésében.”

Az egy teljes és két csonka évfolyamában közel 60 költő több mint 220 versét, 50 prózaíró csaknem 120 írását közölte, valamint mintegy 120 irodalmi vonatkozású cikket, tanulmányt. A lap kapcsolatot tartott a magyarországi modern írókkal éppúgy, mint a bécsi emigrációban élő alkotókkal. Babits verset és prózát publikált benne, Balázs Béla verseket, de olvashatók voltak itt Barta Lajos, Füst Milán, Juhász Gyula, Márai Sándor, Somlyó Zoltán, Szabó Lőrinc, Szép Ernő versei vagy prózai írásai mellett műfordításaik is. Drámarészleteket Bárd Oszkártól, Kádár Imrétől, Móricz Zsigmondtól közölt, ugyanakkor teljes regényt is folytatásokban: Balázs Bélától (Isten tenyerén), Déry Tibortól (A toronyőr) vagy Tabéry Gézától (Októberi emberek). Az esztétizáló modernség mellett az avantgárd irányában is nyitottnak mutatkozó Napkeletnek a világirodalmi tájékozódása is ilyen sokrétűnek volt mondható, mindeközben figyelemmel kísérte a kortárs román irodalmat is.

Sőni Pál szerint a lap szerkesztésében alapvetően eklekticizmus érvényesült, de alaphangját a későbbi Korunk írói adták meg, ide írtak a bécsi baloldali irodalmi mozgalmak tagjai is, és a második évfolyammal kezdődően erősítésként kapcsolódtak be a magyar emigráció írói és szociológusai (Ignotus, Barta Lajos, Dienes László), akik átmenetileg vagy hosszabb időre Romániában telepedtek le ekkor. A lap a szépirodalom mellett így világnézeti tájékozódást is kívánt nyújtani: Faludi Iván az orosz színpad forradalmáról, Halász Gyula Reinhardtról, Janovics Jenő az erdélyi magyar színészet jövőjéről, Weiss Sándor kereszténység és zsidóság viszonyáról írt, a főszerkesztő pedig a romániai magyarság politikai életének sokrétű problémáit boncolgatta cikkek sorozatában. Mindezek mellett egyes cikkei a kor filozófia kérdéseivel, pszichoanalízissel, szociológia és a biológia összefüggéseivel, a közgazdasági problémáival vagy jogi kérdésekkel is neves szerzők által.

A kolozsvári Napkelet nagyon fontos avantgárd dokumentumoknak, tanulmányoknak adott teret: közölte például a magyar expresszionizmus programnyilatkozatát Bartalis János tollából és olyan írásokat jelentetett meg, mint Fülöp René A dadaista és futurista művészetek alkonya (1921. 1522–1523.), Dienes László: Új poétika (1921. 1515–1517.), Mácza János: Kassa és az expresszionizmus (1921. 760–763.), Kuncz Aladár: Expresszionizmus és dadaizmus (1922. 14–15. sz., 7–8), Dienes László: Kiáltvány Budapesten a tömegek új kultúrájáért (1922. 113–119.), Déry Tibor: Dadaizmus (1921. 397–402), Dienes László: Nyugati szemle (1921. 1515–1523.), Komlós Aladár: Forradalmak után (1921. 1084–1085.), Kovács Kálmán: Barta Sándorról új könyve kapcsán (1921. 1525–1526.), Németh Andor: Az őrültek és a dadaisták (1921. 766–768.) A programadó cikkek és tanulmányok szerzői közül Dienes László (a későbbi Korunk szerkesztője) emelhető ki, akinek a lapban külön rovata volt Nyugati szemle címmel. Ő adott hírt a L’Esprit Nouveau kísérleteiről vagy a Kurt Pinthus összeállította expresszionista kötetről, ő mutatta be a Papini és Pancrazi válogatta olasz kötetet, közölte Ivan Goll Új poétikáját, és hívta fel a figyelmet Hevesy Iván és Palasovszky Ödön budapesti aktivista kiáltványára. Az igazán eredeti és értékelendő a lap avantgárdra nyitott szemléletében az volt, hogy nem idegen folyóiratokból vett át programadó cikkeket, hanem olyan szerzőket igyekezett közölni eredetiben, akik maguk elemezték az avantgárd irányzatok új alkotásait és a magyar irodalom összefüggéseit. E szerzők közt voltak a magyar emigráció tagjai, mint Déry, Mácza János, Uitz Béla, Németh Andor, Komlós Aladár. Dienes felhívja a figyelmet Cézanne, Picasso, Matisse, Claudel, Mallarmé, Apollinaire munkásságára. A folyóirat nem tartalmazott erdélyi szerzőktől származó olyan programadó írásokat, mint amilyenek Marinetti futurista kiáltványai vagy Breton szürrealista manifesztuma, de üdítő kivételként még erre találunk példát: a Napkelet közölte Bartalis János Új művészet elé című cikkét, amely rokon Becher, Leonhard Frank, Ernst Toller, Hasenclever aktivista álláspontjával, de önálló magyar színeket is mutat.

A Napkelet szerkesztői külsőleg is igyekeztek vonzóvá tenni a lapot: portrét, ex librist, illusztrációt közöltek szép számmal, többek között Hosszu Mártontól, Jeddy Sándortól, Kós Károlytól, Körösfői Kriesch Aladártól, Szopos Sándortól és Tóth Istvántól.

Mózes Huba (szerk.). Napkelet. 1920–1922. Félhavi folyóirat. Antológia. Kolozsvár: Kriterion, 2004.

Sőni Pál. Avantgarde sugárzás. Bukarest: Kriterion, 1973.

Szabó György. „A kolozsvári Napkelet külföldi irodalmi anyaga”. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények 9, 1. sz. (1965): 51–60.

Pomogáts Béla. Változatok az avantgárdra. Budapest: Széphalom, 2000.

Balázs Imre József. Az avantgarde az erdélyi magyar irodalomban. Marosvásárhely: Mentor Kiadó, 2006.