Hajó Sándor
Hajó Sándor (eredeti neve: Hoffmann Sándor) (Budapest, 1876. február 11. – 1944. ?) drámaíró, műfordító, kritikus, dramaturg. Magántisztiselőként dolgozott, később azonban irodalmi pályára ment. 1926-tól a Belvárosi Színházban volt dramaturg, de darabjait játszotta a Vígszínház és a Nemzeti Színház is. Vígjátékait az ügyesen megcsinált technika (pièce bien faite) jellemezte. Számos darabot fordított angolból, németből és franciából, valamint színpadra dolgozta Oscar Wilde→
-tól a Dorian Gray arcképét. A Holokauszt áldozata lett.
Néhány, a korban sikeres színműve: Mary Ann (1908, operett-szövegkönyv, Gábor Andorral; zene: Kacsóh Pongrác), Fiúk és lányok (1911), Lakájok (1913), Démonok (1916). Bródy Sándor→
regényéből adaptált darabjának, A nap lovagjának vígszínházbeli előadásáról Mácza János→
A Tettbe→
írt kritikát. A két műnem jellegzetességeinek inkompatibiltása miatt a színházteoretikus eleve hibás vállalkozásnak tart bármilyen regényt drámai formába átvinni – és e meggyőződését Hajó Sándor darabjában igazolva is látja.
Mácza János. „Hajó Sándor: A nap lovagja. A Vígszínház bemutatója” A Tett 2, 8. sz. (1916): 136.