Doesburg, Theo van

Theo van Doesburg (eredeti neve: Christian Emil Marie Küpper, álnevei még: I. K. Bonset, Aldo Kamini) (Utrecht, 1883. augusztus 30. – Davos, 1931. március 7.) holland festő, építész, dekoratőr, író, költő, kritikus. A De Stijl→ mozgalom és folyóirat vezetője. Többnyire a Theo van Doesburg művészi álnévet használta. Eredetileg színházi pályára készült, de 1900 körül a festészet felé fordult. Első festménykiállítását 1908-ban rendezték meg Hágában. Posztimpresszionista→ és fauvista→ stílusban dolgozott egészen 1915-ig, amikor felfedezte Piet Mondrian→ munkásságát, akinek hatására ő is geometrikus absztrakciókat alkotott: festményei a függőleges és vízszintes formák és az alapszínek szigorú használatával 1920 körülig nagyon hasonlítottak Mondrianéra. Az 1910-es évek elején verseket írt, és művészeti kritikusként is befutott. 1914 és 1916 között a holland hadseregben szolgált, ezt követően Leidenben telepedett le, és megkezdte együttműködését J. J. P. Oud→ és Jan Wils építészekkel. 1917-ben megalapították a De Stijl nevű avantgárd csoportot és az azonos nevű folyóiratot, amelynek további alapító tagjai voltak Huszár Vilmos→, Piet Mondrian, Bart van der Leck és Georges Vantongerloo. Van Doesburg 1917-ben Oud Noordwijkerhoutban található De Vonk projektjének dekorációit készítette, ólomüveg ablakokat tervezett. Az építészekkel való együttműködése egész pályafutása során folytatódott, mivel további ólomüvegeket, padlólapokat és általános színterveket készített a számukra.

Van Doesburg 1920 körül elfordult a festészettől, és a De Stijl németországi és franciaországi népszerűsítésére összpontosított. 1921-ben Berlinbe és Weimarba látogatott, s 1923-ig a weimari Bauhausban tartott előadásokat. De Stijl-elméletei később hatással voltak Le Corbusier→, Walter Gropius→ és Ludwig Mies van der Rohe→ építészetére. Németországi tartózkodása alatt van Doesburg érdeklődést mutatott a dadaista→ művészet iránt, miután találkozott Kurt Schwitters→ festőművésszel. I. K. Bonset álnéven 1923-ban dadaistaként kiállított Hollandiában, továbbá verseket is írt. 1922-ben kiadta a Mécano→ című dadaista művészeti folyóiratot, ahol Kurt Schwittersszel, valamint Jean Arppal→, Tristan Tzarával→ dolgozott együtt. (Az Aldo Camini álnevet is használta.) 1923-ban Gerrit Rietveld, van Doesburg és Cor van Eesteren építészeti terveit bemutató kiállításokat rendeztek Párizsban, illetve Léonce Rosenberg Galerie l’Effort Moderne nevű galériájában, majd 1924-ben az Ecole Spéciale d’Architecture-ben.

A weimari Landesmuseum 1924-ben egyéni kiállítást rendezett van Doesburg munkáiból. Ugyanebben az évben Prágában→, Bécsben→ és Hannoverben tartott előadásokat a modern irodalomról, a Bauhaus pedig kiadta Grundbegriffe der neuen gestaltenden Kunst (A neoplasztikus művészet alapfogalmai) című művét. Még ebben az évben együttműködött Arppal és Sophie Taeuber-Arppal→ a strasbourgi L’Aubette étterem-kabaré dekorációján.

Van Doesburg 1924 körül tért vissza a festészethez, ekkor döntött úgy, hogy a dinamikus hatás fokozása érdekében bevezeti az átlót a kompozícióiba. Új megközelítését „elementarizmusnak” nevezte el, s hasonló című kiáltványával 1926-ban a De Stijl új szakaszát hirdette meg. Mondrian annyira helytelenítette a koncepciót, hogy szakított a De Stijllel. Van Doesburg 1929-ben visszatért Párizsba, és egy Meudon-Val-Fleury-i házon kezdett dolgozni van Eesterennel. Szintén ebben az évben adta ki az Art concret→ első számát, az Art concret nevű párizsi csoport orgánumát. 1931-ben van Doesburg részt vett az Abstraction-Création egyesület megalakításában, egy olyan művészcsoportéban, amely a tiszta absztrakciót támogatta.

1931. március 7-én halt meg a svájci Davosban.

A Mában→ két tanulmánya, továbbá a De Stijl csoport tevékenységét összegző előadása jelenik meg, melyet a „haladó” művészek első nemzetközi kongresszusán mond el Düsseldorfban, (1922. május 2931). Az építészet mint szintetikus művészet című tanulmányában (1922/7.) az építészet helyét jelöli ki a modern – plasztikus, szintetikus - művészetekben. „Az új plasztikus tudatban benne van minden plasztikus művészet együtthatása, melynek célja az egyensúlyi vonatkozások alapján tiszta monumentális stílus megteremtése.” A művészet lényege eszerint „konstruktív síkon esztétikus tér megteremtése a színviszonylatok segélyével”. Az építészet ezen belül „konstruktív plasztikát ad, melyet a sík színek kiegyensúlyozott viszonylatai határolnak.” Mindehhez egy kollektív stílust kell teremteni, amelyből kiküszöböljük az egyénit és a külsődlegest, s amely egyén és nemzet fölé képes emelkedni. Az ideális esztétikától a materiális megvalósítás felé című cikkben von Theo von Doesburg az alkalmazott anyagok jelentőségét emeli ki az épületek esztétikai megformálásában. Az 1922. év 7. számát végig az ő kompozíciói és rajzai illusztrálják.

A Düsseldorfban megtartott „haladó művészek” kongresszusán Doesburg a De Stijl-csoport nevében – más művészcsoportok képviselőinek felszólalásai mellett – tartott beszámolót (1922. május 30.), amelyben a kollektív és internacionalista művészet fontossága mellett foglalt állást, s hangsúlyozta az alkotás eszközeinek egységgé szervezését. Eszerint megszüntetnék az egyéni kiállításokat, az egyéni kifejezésformákat az univerzális művészet megteremtése érdekében, továbbá meg kell valósítani az élet és művészet közötti határ eltörlését.

A lap 1921/6. számában I. K. Bonset név alatt, Zilahi László→ fordításában közlik egy látszólag dadaista versét, amelynek lezárásában azonban mintha egy képzőművészeti kompozíciója ekphraszisza jelenne meg.

Doesburg, Theo van. „Az építészet mint szintetikus művészet”. Fordította Gáspár Endre. Ma 7, 7. sz. (1922): 35.

Doesburg, Theo van. „Az ideális esztétikától a materiális megvalósítás felé”. Fordította Grünhut László. Ma 9, 1. sz. (1923): 92-93.

Doesburg, Theo van. „A hollandi Stijl-csoport beszámolója”. Ma 7, 8. sz. (1922): 63.

Doesburg, Theo van. „Kompozíció”. Ma 7, 5–6. sz. (1922): 20. 10x14 cm.

Doesburg, Theo van. „Kompozíció”. Ma 7, 7. sz. (1922): 33. 8x19 cm.

Doesburg, Theo van. „Kompozíció”. Ma 7, 7. sz. (1922): 35. 8x8 cm.

Doesburg, Theo van. „Kompozíció”. Ma 7, 7. sz. (1922): 40. 15x11 cm.

Doesburg, Theo van. „Kompozíció”. Ma 7, 7. sz. (1922): 40. 16x11 cm.

Doesburg, Theo van. „Kompozíció”. Ma 7, 7. sz. (1922): 41. 11x8 cm.

Doesburg, Theo van. „Kompozíció”, Ma 7, 7. sz. (1922): 41. 14x11 cm.

Doesburg, Theo van. „Kompozíció”. Ma 7, 7. sz. (1922): 44. 10x9 cm.

Doesburg, Theo van. „Kompozíció”. Ma 7, 7. sz. (1922): 45. 9x9 cm.

Doesburg, Theo van. „Kompozíció”. Ma 7, 7. sz. (1922): 45. 8x8 cm.

Doesburg, Theo van. „Kompozíció”. Ma 7, 7. sz. (1922): 45. 10x11 cm.

Doesburg, Theo van. „Rajz”. Ma 7, 7. sz. (1922): 37. 10x11 cm.

Doesburg, Theo van. „Rajz”. Ma 7, 7. sz. (1922): 37. 14x11 cm.

Bonset, I.K. „X-képek”. Fordította. Zilahi László. Ma 6, 6. sz. (1921): 70.