Piet Mondrian (eredetileg: Pieter Cornelis Mondriaan) (Amersfoort, 1872. március 7. – New York, 1944. február 1.) holland festő és elméletíró. Általános iskolai rajztanítói képesítésének megszerzése után Amszterdamba költözött, ahol újabb rajztanári képesítést szerzett, illetve az akadémia esti kurzusait látogatta. Tájképfestőként szerzett kisebb hírnevet, de a teozófiával és a fauvizmussal való megismerkedését követően más kifejezésmódokat keresett. 1912 és 1914-ben Párizsban tartózkodott, majd a háború kitörése miatt Hollandiában rekedt. Ekkor ismerkedett meg Theo van Doesburggal→, akinek révén a De Stijl-csoporthoz→ és a társaság 1917-ben induló folyóiratának köréhez csapódott. Kapcsolata rövidesen megromlott von Doesburggal, de a csoporttal Párizsban töltött évei alatt is fennmaradt a viszonya. 1920-ban Neoplaszticizmus címen adta ki értekezését az általa kifejlesztett művészi irányról, elméleti írásai az 1920-as évek közepéig főleg a De Stijlben jelentek meg. Egzisztenciális körülményein nem sikerült érdemben javítania, a 20-as évek közepén a festészettel való szakításon is elgondolkodott. Csak életének utolsó éveiben, New Yorkban vált igazán híres alkotóvá, többek között az itt élő emigránsok, így Breton vagy Ernst támogatásának köszönhetően. A Ma→ 1922/5–6. számában Kassák közölte Kompozíció 1921 című festményét. 1926-ban Párizsból üdvözölte levelezőlapon Kassákot (Seuphorral és Prampolinivel egyetemben), aki nem tette magáévá Mondrian „művészetének metafizikai hátterét”, de tevékenységében visszaigazolást talált.
Mondrian, Piet. „Kompozíció 1921”. Ma 7, 5–6. sz. (1922): 21.