Barta Sándor
Barta Sándor (Blau Sándor, 1914-től Barta Sándor; álnevei: b. s., B. S., Besnyő Sándor) (Budapest, 1897. okt. 7. – Moszkva, Butovó, 1938. jún. 3.) költő, író, újságíró, szerkesztő.
Az egyik legjelentősebb avantgárd költő. Költészetének budapesti korszakára az aktivista→ szemlélet és poétika a jellemző, bécsi→ tartózkodása alatt a dadaizmus→ gyakorolt rá döntő hatást, később, főként a moszkvai emigrációban művei egyre inkább pártideológiai tartalmat közvetítettek.
Apja Blau Simon Rudolf (foltozószabó), anyja Wiener Karolina. Felesége Kassák Lajos→ húga, Kassák Erzsébet költő és műfordító volt, aki Újvári Erzsiként→ publikált, két gyermekük született, Barta Zsuzsa és Barta György.
Édesapja műhelyében is dolgozva tette le az érettségit a budapesti Vas utcai felsőkereskedelmi iskolában, majd 1915 és 1917 között a jogi karon tanult, de nem diplomázott. Fiatal korától tbc-ben szenvedett. Rövidebb ideig könyvkereskedő-segédként is alkalmazták, s ekkoriban kapcsolódott be a Galilei Kör→ munkájába is. Itt előbb élesen kritizálta Kassák és Újvári Erzsi költészetét, majd mégis jelentkezett Kassáknál avantgárd verseivel, aki a Ma 1917 februári számában közölte is első költeményeit. Később a Ma→ állandó munkatársa lett. 1918-ban publikálja ugyanitt Primitív szentháromság című fontos, poétikai szempontból igen komplex versét, amely egy mosónőt, péklegény fiát és egy prostituáltat állít fókuszba. Első verseskötete 1919-ben jött ki a Ma kiadójánál→, Vörös zászló címen. Noha a Tanácsköztársaság→ alatt a magyarországi aktivisták→ propagandistája volt, politikai funkciót nem töltött be. Az 1918 novemberében megjelent első világszemléleti különszámban→ ő fogalmazza meg a Ma-csoport programját, Kiáltvány a kommunista köztársaságért! címmel, a negyedik világszemléleti számban pedig Kahána Mózessel→ együtt fordítja Lenin→ Állam és forradalom (1917) című írásának részleteit. A Ma aktivista művészcsoportjának második előadása 1919. április 22-én Barta Sándor A kultúrájában forradalmasított ember című prezentációja volt a Központi Egyetem kupolatermében.
Barta Sándor és Újvári Erzsi, akik 1919. június 28-án házasságot kötöttek, többször szerepeltek a Ma-kör előadóestjein a fővárosban és vidéken. 1920-ban Bécsbe→ emigráltak. Barta fontos szerepet kapott a Ma újraindításában, amelynek helyettes szerkesztője is volt 1920 és 1922 között.
Barta Sándor írásainak ebben a korszakban talán az a leginkább megkülönböztető sajátossága, hogy az avantgárd eszköztárát gyakran dadaista iróniába, olykor groteszkbe fordítja át. Ezen időszak egyik legjelentősebb költeménye, az Akasztott ember, amely a Tanácsköztársaság utáni terrort és áldozatait tematizálja, példa lehet erre a groteszk látásmódra.
1922-ben Igen!→ című drámája, illetve Tisztelt hullaház!→ címen kiáltványai jönnek ki önálló kötetként a Ma Kiadóvállalatnál. Az utóbbi kötet teljes címe Tisztelt hullaház: egy kiskorú költő szónoklatai a forradalomról, népszerű életbölcselet egyszerű agysejtűek számára, boldog antológia, csodálatos kongreszszus )))))))) DHUJKLMNOPCXXXRRRRRRRRööööööŐ), amiből ki is tűnik, hogy az itt található szövegekre a performatív igényen túl (programot kinyilvánítani) jellemző a humor, az irónia és a kísérletezés: a munkásmozgalmi diskurzust, a manifesztum műfaját, a politikai beszéd, a kórus műfajait forgatják ki és dekonstruálják, miközben Barta reflektál bennük saját avantgárd költészetére is. Az írások kevert műfajúak, nehéz bennük elkülöníteni magukat a manifesztumszerű részeket a dramatizált jelenetektől vagy a képversektől→.
A Mánál jelennek meg 1922-ben a prózavershez közelálló meséi és novellái is, Mese a trombitakezű diákról→ címen. Idők kristálya: Moszkva című szövegében Barta a hosszúvers műfajával kísérletezik.
Barta 1922-ben, hasonlóan más, a kommunista párt vonzáskörébe kerülő társaikhoz, feleségével együtt elhagyta Kassák csoportját: Merre című írása a Mában már kiválását készítette elő. Lefordítja Gogoltól az Egy őrült emlékiratait és Rabindranath Tagorétól a Nacionalizmust, ezek a Julius Fischer Verlag kiadásában jelennek meg.
1922-ben saját avantgárd (bár a Máénál erősebb politikai elkötelezettségű, proletkultos) folyóiratot alapított Akasztott Ember→ címmel, majd ezt folytatta Ék→ címen (az előbbi lap három, utóbbi hat számot ér meg). Az MKP-be való belépése után (1924) az Éket beolvasztotta az Egység→ című pártorgánumba. Az Akasztott Emberben jelent meg két részben Az őrültek első összejövetele a szemetesládában című dadaista (báb)paródia Kassák köréről, valamint a Cirkusz-kapitalizmus! című folytatásos cikk, amelyben Barta kritikával illette a polgári életforma, családi életvitel megvalósulási kereteit.
1925-ben a Szovjetunióba költözött a Nemzetközi Vörös Segély támogatásával (egy darabig Mácza Jánosnál→ laktak). Itt könyvesbolti eladóként és íróként, újságíróként dolgozott.
Barta Bécsből itt egyre ideologikusabb cikkeket és könyveket írt a sztálini szellemiség, illetve a Proletkult jegyében, jócskán vesztve humorából, kreativitásából.
Barta Sándor első regénye, a Csodálatos történet, vagy mint fedezte fel William Cookendy polgári riporter a földet, amelyen él, a Kassai Munkás→ vasárnapi mellékletében (Nőmunkás) jelent meg folytatásokban, majd önálló kötetként is. Ugyanebben az évben német és orosz fordítása is megvalósult. Ebben az utópikus riportregényben Barta az idealizált Szovjetunió képét jelképező „Északi Telep” életét írja meg.
Barta részt vett a Forradalmi Írók Nemzetközi Szervezetének alapításában, részt vállalt a Szovjet Írók Szövetségének munkájában, valamint több állami hivatalt is betöltött.
Újvári Erzsivel kiadták a Sarló és Kalapács Évkönyvet, amelyben publikáltak is – később folyóiratot is indítottak ezen a címen. Barta jelen volt továbbá a 100%→, a New York-i Új Előre, a párizsi Párisi Munkás, a bécsi Új Március, valamint a kassai Munkás→ című lapokban is.
1932-ben egy nemzetközi írócsoporttal (társai még: Louis Aragon→, Jef Last) körutazást tett a Szovjetunióban, amelyről többféle műfajban is beszámolt.
1933-ban Moszkvában adják ki Nincs kegyelem című regényét, de az ugyanebben az évben írt Aranyásók címmel önéletrajzi regénye az első világháború előtti Budapestről csak 1957-ben jelenhet majd meg. 1936-ban jön ki Amnesztiacímű regénye német fordításban.
Megalapította az Új Hang→ című folyóiratot (1938), amelynek főmunkatársai Balázs Béla→, Gábor Andor→, Lukács György→ és Madzsar József→ voltak.
1938-ban a sztálini íróperek áldozatául esett, ellenforradalmi kémkedéssel vádolták, kivégzéséről sokáig családja sem tudott.
Két évvel később Újvári Erzsi is meghalt sclerosis multiplexben. Hagyatékukat gyermekeik Budapestre hozták, azonban csak a kádári konszolidáció idején rehabilitálták a bebörtönzött vagy kivégzett baloldali írókat, s csak ekkor jelenhettek meg Barta művei is.
Ivan Goll→ tőle is válogatott a Les Cinq continents című kortárs világirodalmi antológiába (1922), amelyben Magyarországról az ő költeményein kívül Ady Endre→ és Kassák Lajos versei szerepeltek.
Kassák az Egy ember életében→ érzékletesen írja le, ahogy a fiatal Barta a Galilei Körben még élesen kritizálja az avantgárd kört, s főként Újvári Erzsit, aki később a felesége lett:
„Barta Sándor vagyok! – ordította bele a zajongásba a hápogó fiatalember. Bodrosan fésült a haja, a szája szélei duzzadtak és vörösek, mint a négereké. Piszkos, elrongyolódott papírcsomót tart a kezében, amiről rekedt hangon olvasni kezdi a beszédét. Szörnyen zagyva piszkolódás. Rég nem hallottam ilyen oktalan, reakciós szóáradatot. Azt mondja, ha a mi verseinket olvassa, úgy érzi, mintha trágyadombot szagolna. Valamennyien megbolondult kakasok vagyunk, akik egy-egy trágyadombon állunk, és onnan kiáltjuk világgá hisztérikus kitöréseinket.
– De valamennyiük között leggyalázatosabb egy nő – folytatja már szinte megveszekedetten –, valami Ujvári Erzsi nevű kótyagos tyúk, vagy csibécske, vagy más ilyen zöld démon. Amit ez az Ujvári-féle Erzsi művészkedik össze, attól könnyen kifordulhat az ember gyomra.” Amikor Barta pár nappal később mégis elküldi a verseit, Kassák belátja: az újonnan jelentkezett költő ízlése alapvetően megfelel az övékének, tehetséges is, előző kirohanását inkább csak azért intézte ellenük, hogy felfigyeljenek rá. A továbbiakban viszonyuk némileg ellentmondásos volt, később azonban teljesen megromlott, főleg, amikor a Barta-Újvári házaspár kivált Kassák köréből.
A Ma könyvkiadójánál megjelent kötetei:
Barta Sándor. Igen. Budapest: Ma Kiadóvállalat, 1922.
Barta Sándor. Vörös zászló. Budapest: Ma Kiadóvállat, 1919.
Barta Sándor. Mese a trombitakezű diákról. Mesék és novellák. Wien: Ma Kiadóvállalat, 1922.
Barta Sándor: Tisztelt hullaház! Wien: Ma Kiadóvállalat, 1922.
A Mában megjelent írásai:
Versek
Barta Sándor. „Akasztott ember”. Ma, 1920. jul.15. V.évf. 4.sz. 38. 467.
Barta Sándor. „Ave mameluk!” Ma, 1920. máj.1. V.évf. 1–2. sz. 5.
Barta Sándor. „Disszonancia”. Ma 2, 11. sz. (1917): 170.
Barta Sándor. „Épülő ház”. Ma 3, 2. sz. (1918): 25.
Barta Sándor. „Az evoe asszony”, Ma 2, 4. sz. (1917): 54.
Barta Sándor. „1918 besompolygóján”. Ma 3, 4. sz. (1918): 45.
Barta Sándor. „Falun”. Ma 2, 9. sz. (1917): 136.
Barta Sándor. „Fiatalember”. Ma 4, 1. sz. (1919): 2.
Barta Sándor. „Fiatalember”. Ma, 1919. (Májusi demonstratív különszám): 5–6.
Barta Sándor. „Humanista ének”. Ma 5, 3. sz. (1920): 24.
Barta Sándor. „Kánikula”. Ma 2, 11. sz. (1917): 170.
Barta Sándor. „Ki vagy?”. Ma, 1919. (Májusi demonstratív különszám): 5–6.
Barta Sándor. „Jaj”. Ma 7, 4. sz. (1922): 50.
Barta Sándor. „Manifesztum”, Ma 6, 3. sz. (1921): 22–23.
Barta Sándor. „Mese a citromsárga tornyokról. Liebknechtnek és Luxemburgnak”. Ma 6, 4. sz. (1921): 51.
Barta Sándor. „Mese a nagyhasú asszonyról”. Ma 7, 2. sz. (1922): 22.
Barta Sándor. „Mese a patikusról, a kékfejű csöbrökről, a tűzről és a tányérszemű kutyákról”. Ma 5, 1–2. sz. (1920): 15.
Barta Sándor. „Mese. A szegény meg a ravasz emberről, a kalácshúsú asszonyról, a fűről, áfáról, a vízesésről, az életről halálról”. Ma 4, 5. sz. (1919): 99–101.
Barta Sándor. „Morfondírozó kamasz”. Ma 6, 8. sz. (1921): 111.
Barta Sándor. „Őszi tónál”. Ma 2, 4. sz. (1917): 54.
Barta Sándor. „Póznák alatt”. Ma 2, 6. sz. (1917): 91.
Barta Sándor. „Primitív szentháromság”. Ma 3, 11. sz. (1918): 126.
Barta Sándor. „Röpirat. (Iskola-Szülő-Asszony)”. Ma 3, 7. sz. (1918): 78–80.
Barta Sándor. „A sárgunyhók útrakelt lakói”. Ma 3, 4. sz. (1917): 54.
Barta Sándor. „Telep”. Ma, 2. sz. (1918): 30.
Barta Sándor. „Tevőség”. Ma, 1919. jan. (Első világszemléleti különszám), 4.
Barta Sándor. „Tisztelt asztaltársaság. (Egy kiskorú költő szónoklatai a forradalomról.)” Ma 6, 9. sz. (1921): 120–121.
Barta Sándor. „Tónus”. Ma 3, 2. sz. (1918): 26.
Barta Sándor. „Az univerzum dicsérete”. Ma 3, 5. sz. (1918): 54.
Barta Sándor. „Út l–II–III.” Ma 4, 4. sz. (1919): 52–53.
Barta Sándor. „Üvöltés július 28-ára”. Ma 3, 8–9. sz. (1918): 103.
Barta Sándor. „Villamos”. Ma 2, 11. sz. (1917): 170.
Elbeszélések
Barta Sándor. „Dac”. Ma 3, 1. sz. (1917): 4–6.
Barta Sándor. „Együgyű Zakariás a megváltó”. Ma 7, 5–6. sz. (1922): 18–19, 21–25.
Barta Sándor. „Komédia”. Ma 2, 10. sz. (1917): 152–154, 159–160.
Barta Sándor. „Mese a moszatzöld emberről”. Ma 7, 3. sz. (1922): 36, 38–40.
Barta Sándor. „Pubertás”. Ma 6, 6. sz. (1921): 72-79.
Drámák
Barta Sándor. „Beszélgetők. Egyfelvonásos”. Ma 6, 5. sz. (1921): 66–67.
Barta Sándor. „Építkezők. (II. felvonás.)”. Ma 7, 1. sz. (1921): 143–144, 146.
Barta Sándor. „Igen”. Ma 6, 1–2. sz. (1920): 5–8.
Tanulmányok, cikkek:
Barta Sándor. „A kultúrájában forradalmasított ember”. Ma 4, 6. sz. (1919): 110–114.
Barta Sándor. „Merre”. Ma 7, 7. sz. (1922): 47.
Barta Sándor. „1918. Szabadulás. (György Mátyás, Komját Aladár, Lengyel József, Révai József)”. Ma 3, 11. sz. (1918): 135.
Barta Sándor. „Táborozás új földeken. (Jegyzetek az Ifjúmunkások Kongresszusához)”. Ma 4, 8. sz. (1919): 215.
Barta Sándor. „Világforradalom- világburzsoázia és program.”, Ma, 1919 jan. (A Ma világnézeti második különszáma), 3.
Fordítások
Cendrars, Blaise. „Marc Chagall műterme”. Fordította Barta Sándor. Ma 7, 5–6. sz. (1922): 16.
Huidobro,Vincente. „Vers”. Fordította Barta Sándor. Ma 7, 5–6. sz. (1922): 14.
Meyer, Johann. „Egy harcos életnapjának programja”. Fordította Barta Sándor. Ma 6, 8. sz. (1921), 102.
A Ma folyóiratról írt, máshol megjelent cikkei:
Barta Sándor. „A MA törekvései”. Tűz, I. köt. 1–2. sz. (1921): 75–77.
b.s. „2x2 = 50.000”. Akasztott Ember 1, 1–2. sz. (1922): 13.
B. S. „»A magánosság hegyén« hova nem ér fel undok földi kín” Akasztott Ember 2, 5. sz. (1923): 8.
Egyéb művei:
Barta Sándor. Csodálatos történet, vagy mint fedezte fel William Coockendy polgári riporter a földet, melyen él. Kassa, Munkás Könyvkiadó, 1925.
Alexander Barta. Eine wunderbare Geschichte oder Wie entdeckte William Cookendy, bürgerlicher Reprter, die Erde, auf der er lebt. Roman. Wien–Berlin: Vorhut, 1925.
Barta Sándor. Misa. Poveszty. Az előszót írta Valerian Poljanszkij. Moszkva: Moszkovszkij rabocsij, 1930.
350.000. Rasszkaz-hronyika iz zsiznyi sztrani avsztromarkszizma. Német nyelvből fordította A. Zelenyin. Moszkva–Leningrad, Goszlitizdat, 1931.
Barta Sándor. Nincs kegyelem. Moszkva–Leningrád: Élő Külföldi Munkások Kiadóvállalata, 1933.
Barta Sándor. Aranyásók. Az utószót írta Lányi Sarolta. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1957.
Barta Sándor. Pánik a városban. Szerkesztette Varga Katalin. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó,1959.
Barta Sándor. A kilyukasztott szavazólap. Szerkesztette Varga Katalin. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1981.
Barta Sándor. Ki vagy? Szerkesztette: Vászoly Erik. A bevezetőt írta Illyés Gyula, Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1962.
Csodálatos történet? Egy avantgárd művészpár: Barta Sándor és Újvári Erzsi. Szerkesztette Bagdi Sára, Dobó Gábor és Szeredi Merse Pál. Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum – Kassák Múzeum, 2023.
Deréky Pál. A vasbetontorony költői. Magyar avantgárd költészet a 20. század második és harmadik évtizedében. Budapest: Argumentum Kiadó, 1992.
Vászoly Erik. „Arcképvázlat Barta Sándorról”. Kortárs 3, 10. sz. (1959): 618–625.
Illyés Gyula. „Bartáról szólva”. In Illyés Gyula. Ingyen lakoma, Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1964, https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/ILLYES/illyes02251/illyes02323/illyes02323.html.
Aczél Géza. „Barta Sándor dadaista korszakáról”. Literatura 3, 3–4. sz. (1976): 65–79.