Picabia, Francis

From wikibase-docker

Francis Picabia (Francis-Marie Martinez de Picabia) (Párizs, 1879. január 22. – Párizs, 1953. november 30.), francia festő, költő, tipográfus. Szülővárosában folytatott szépművészeti és iparművészeti tanulmányokat, az 1910-es évek elején kétszer is tanulmányutat tett New Yorkban, majd Barcelonában 1917-ben elindította az 1924-ig megjelenő 391 című folyóiratot (az 1915–1916-ban New York-ban megjelenő 291 mintájára). Párizsban kiadta a két számot megélt Cannibale című dada folyóiratot 1920-ban. Kezdetben a fauvizmus, a kubizmus és az orfizmus inspirálták. Bár Zürichben a dadaistákhoz sodródott közel, ez a kapcsolat Picabia jóvoltából rövid idő alatt meg is szakadt – egész életében elhatárolódott a különböző avantgárd köröktől és csoportosulásoktól. Az 1920-as évektől a filmművészet és a balett területén is tevékenykedett, a Felvonásköz című film társforgatókönyvírója volt. 1936-ban aláírta Tamkó Sirató Károly dimenzionista kiáltványát. Az 1910-es évek végétől egy évtizeden át több verseskötetet is megjelentetett, az 1920-as Unique eunuque (Magányos eunuch) című kötetéhez Tzara írt előszót. A Ma egy rajzkompozícióját (Francia dada) és – Szegi Pál fordításában – egy költeményét (Vers) közölte 1925-ben, a jubileumi lapszámban. Kassák Az abszolút film című írásában (Nyugat, 1927) méltatta munkásságát.


Picabia, Francis. „Francia dada.” Ma 7, 5-6. sz. (1922): 12.

Picabia, Francis. „Vers”. Ma 10, 1. sz. (1925): 67–68.