Kaffka Margit

Kaffka Margit (Kafka Margit, Fröhlichné Kaffka Margit, F. Kaffka Margit) (Nagykároly, 1880. június 10. – Budapest, 1918. december 1.) író, költő, polgári iskolai tanár. 1907-ig Miskolcon, majd a fővárosban élt, 1914-ig több helyen tanított, a világháború kezdetekor vált szabadfoglalkozású íróvá. A Nyugat→ köréhez kapcsolódott szorosan, ismertségét az 1910-es években íródott regényeinek köszönhette (Színek és évek, 1912; Hangyaboly, 1917). A Tett→ 1916/16-os számába Wirkmann Imre írt Két nyár című kötetéről, kiemelve a címadó darab szuggesztív pszichológiai naturalizmusát, illetve a kötetet záró háborús jegyzetek „megkapó líraiságát”. A Mában→ Réti Irén→ egy évvel később kudarcnak nevezte az Állomásokat az epika „hatástalansága”, a szereplők túlzott idealizálása, illetve a szétfolyó kompozíció miatt. Réti szerint a regényt a „nagyigényűség” helyett a „folytatásíró felelőtlensége” jellemzi (Ma, 1917/5). Kassák→ a Szintetikus irodalomban az analitikus irány (például Ambrus Zoltánnál) „cizelláltabb”, művészibb alkotójaként említette. (Ma, 1916/2).

Wirkmann Imre. „Kaffka Margit: Két nyár”. A Tett 2, 16. sz. (1916): 274.

Réti Irén. „Állomások”. Ma 2, 5. sz. (1917): 78–79.

Z. L. [Zilahi László?]. „Egy sírról”. Jövő, 1922. december 10., 4.

Schöpflin Aladár. „Kaffka Margit”. Kortárs 1, 8. sz. (1948): 226.