Izsó Sámuel

Izsó Sámuel (Sámuel Izsó) (Szilágysomlyó, 1889. április 18. – Auschwitz?, 1944?) költő, író, újságíró, szerkesztő. Sámuel Izsó írói neve. Fővárosi jogi egyetemi tanulmányait megszakította, nevelőként és hivatalnokként dolgozott. Írásai A Holnap című rövid életű lapban, illetve Kassák lapjaiban jelentek meg, az Üzenet (1918) felelős szerkesztője volt. 1919 februárjában kommunista szervezkedés miatt letartóztatták. Az általa bérelt iroda egyik helyiségében volt a Ma→ szerkesztősége, de a szomszédba jártak a Szabadgondolat, majd a Tanácsköztársaság alatt a Vörös Újság szerkesztői is (Izsó a szerkesztőség tagja volt, de egy szocializáló osztály vezetői tisztjét is betöltötte). A KMP is az Izsó által bérelt irodában alakult meg. Bécsbe emigrált. A két világháború között négy verseskötete jelent meg. 1943-1944 folyamán munkaszolgálatos volt, majd deportálták. Egyik alapítója volt Kassák könyvkiadójának 1917-ben, A Tettben két elbeszélése, a Mában két recenziója jelent meg (Moly Tamás és Szilágyi Géza köteteiről). Kassák hosszan ír Izsóról az Egy ember életében: ő volt a részvénytársaság ötletének kiötlője, Kassákék számára is bérelt lakást, de visszahúzódó, furcsa ember benyomását keltette. Emlékét Lengyel József is megörökítette Visegrádi utca című memoárjában és Prenn Ferenc hányatott élete című regényében.

Izsó Sámuel. „Májusi álmodás”. A Tett 2, 12. sz. (1916): 190–193.

Izsó Sámuel. „Sötétben”. A Tett 2, 14. sz. (1916): 230–232.

Izsó Sámuel. „Szilágyi Géza: Fantasztikus szerelmek”. Ma 2, 3. sz. (1917): 46.

Izsó Sámuel. „Moly Tamás: Három novella”. Ma 2, 7. sz. (1917): 114.