Haza értem.... (Q469712)
From wikibase-docker
Sándor Petőfi, manuscript, PIM Kt. P-an. P 38.
| Language | Label | Description | Also known as |
|---|---|---|---|
| English |
Haza értem....
|
Sándor Petőfi, manuscript, PIM Kt. P-an. P 38.
|
Statements
"Egy 215 x 385 mm nagyságú papírlap egyik oldalán ,,Petőfi Sándor" aláírással. Hasonmása: VP II. 122/123. között. A költemény Egressy Gábor szavalókönyvéből származik (OSZK Kt. Fol. Hung. 1754.). Mindezt maga a színész rögzítette az általa készített Km1-en: ,,E <költemény> verset az elhunyt költő 1847ben irta, emlékkönyvembe..." Rájegyzését egy ismeretlen megerősítette, uo.: ,,Az eredeti ennek [ti. Egressynek] birtokában van." Gyulai Pál az első megjelenés (l. ott!) recenzióján dolgozva a SzF számára, Aranyt kérte meg a bírálat befejezésére, amihez levelében — Kolozsvár, 1862. jan. közepén — információkat is adott, forrását azonban nem nevezte meg: ,,...Vörösmarty kérésére nem adta ki (...), később Egressynek adta a költeményt..."(GyPLev 462—463.) A bírálatot befejező Arany át is vette az adatot, és így közölte, (-i.) jegy alatt, a SzF-ben: 1862. I. 10. sz. jan. 9. 151. (Az írás nem szerepel az AJOM XI.-ben, bár a szövegről Scheiber Sándor közleménye már jóval korábban megjelent: Arany János és Gyulai Pál közös bírálata. IEK 1954. 245—248.) Ugyanezt ismételte meg Gyulai a vers K-áról az általa szerk. kiadás 1862. dec. 5-ről keltezett előszavában (PVM I. k. VII.). Az Egressy és Gyulai története közötti különbséget az ,,Egressynek adta" kifejezés értelmezésében áthidalhatónak látjuk: Petőfi ma nem ismert, első kéziratát mutathatta meg Vörösmartynak, majd — akár 1847-ben is — sk. leírta a színészbarát emlékkönyvébe. Ez a ma ismert K. A szavalókönyvből Egressy vágta ki a K-t, ismeretlen időpontban. Ezt a hiányzó 3 folió előttin, a 78.-n jelezte is: ,,Innét Fáy András számára kivágtam egy versét Petőfi Sándornak, az ő saját kéziratát: Haza tértem és letettem / A vándorbotot kezembül." (OSZK Kt., i. h.) Fáy András 1864-ben, Egressy Gábor 1866-ban halt meg. A K csak 1899-ben, Petőfi halálának 50. évfordulóján bukkant fel újra, amikor egy Josef Viszada nevű, német pallér Fáy András Irányi (a reformkorban: Kalap) utcai házának bontásakor bukkant rá egy elfalazott ablakban. (Ekkor folytak a pesti Belváros rendezési munkálatai.) Bartók Lajoshoz, a PT akkori elnökéhez vitte el, aki újraközlésre átengedte a BN ünnepi számának (1899. 208. sz. júl. 30. 7.). ,,A kéziratot Bartók Lajos hagyatékából [ő 1902-ben hunyt el] Baróti Lajos ajándékozta a Petőfi-háznak." (PHKat 62.)..."[Kerényi Ferenc jegyzete=Petőfi Sándor Összes Költeményei (1845. augusztus - 1846), Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003. 636.o.] (Hungarian)
0 references
"...A katalógust összeállító Kéry Gyula szemlátomást nem ismerte a K történetét — pedig azt Havas is megismételte: HP III. 686—687. —, ezért publicisztikus lendülettel az elfalazás történetét a besúgóktól rettegő Bach-korszakhoz kötötte — mint láttuk, minden alap nélkül."[Kerényi Ferenc jegyzete=Petőfi Sándor Összes Költeményei (1845. augusztus - 1846), Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003. 636. o.] (Hungarian)
0 references
PIM Kt. P-an. P 38.
0 references