Magyar és német hegedősök (Q361698)
From wikibase-docker
No description defined
| Language | Label | Description | Also known as |
|---|---|---|---|
| English |
Magyar és német hegedősök
|
No description defined
|
Statements
1
0 references
1
0 references
1891
0 references
22–31
0 references
A középkori és kora újkori vándorénekesek (hegedősök, lantosok) világát vizsgálja, különös tekintettel a magyar és német hagyományok párhuzamaira. A szerző abból indul ki, hogy a középkorban az írásbeliség kevéssé volt elterjedt, ezért a költészet főként szóbeli előadás útján terjedt. A költő gyakran egyszerre volt szerző, előadó és terjesztő, közönsége hallgató közönség volt. E társadalmi környezet segítette a vándorénekesek rendjének kialakulását Magyarországon és Németországban is. Petz rámutat, hogy a két kultúrában még az elnevezések is hasonlóak: a német spiliman és a magyar igric, majd később a hegedős és lantos ugyanarra a zenés-énekmondó szerepre utalnak. A zeneszerszám – hegedű, lant, síp – az énekes elengedhetetlen attribútuma volt, és gyakran személynévként is szerepelt. A tanulmány fontos része a költői technika összehasonlítása. Petz bemutatja, hogy mind a német, mind a magyar hegedősköltészetben gyakoriak az azonos formulák, például a közönség megszólítása („halljátok!”, „figyeljetek!”), csodás vagy új dolgok ígérete, valamint a hitelesség hangsúlyozása. Tinódi és más magyar szerzők példáival illusztrálja ezt a hagyományos előadásmódot. (Hungarian)
0 references
mib0102397 1891
0 references
mib0104676 1891
0 references