Szavak a rádióról és televizorról (Q24067)

Barna, mahagóni doboz, bűvös-szekrény, ékszertartó, zengő kalit, kincseskamra, néha lomtára, papirkosara, szemetesládája, sőt köpőcsészéje mindenféle hangnak, mely a föld és ég között lármáz. /Késő éjjel spanyol állomást fogok. / Jaj, mennyi ismerősöm van ujabban a földgolyón. /Tudósok állitják, hogy a rádió a villamos hullámaival megköti, frissen tartja a közelébe helyezett tejet és az sokszor két hétig sem alszik meg. / Regényt olvasok. Egy öregasszony elhagyatottságáról van szó. / Rajtakapom magam, hogy rádió-szaknyelven fejezem ki irodalmi itéleteimet. / Hajnal felé, mikor minden állomás hallgat és Newyork még nem jelentkezik, a magas hullámhosszon fülsiketitő füttyöt hallok, oly erőset, riadalmasat, hogy az csak a tulvilágról érkezhet. / Micsoda öröm lesz majd megkapni kedvesünk titkos televizor-számát. / Miután elfáradtam az űrben való kalandozástól, ettől a csavargástól, ettől a vakmerő bitangolástól, melynek során országokat ugrok át, világrészeket röpülök tul s fejem zug az élőlények sohase szünő lármájától, a nyelvek bábeli zűrzavarától, a hangszerek feleselésétől, olyan öröm vár reám, melyet annak előtte nem ismertem.” (Hungarian)

0 references