György Mátyás

György Mátyás (Szabadka, 1887. január 21. – Németország, 1944): író, költő, gyógyszerész. Első versei a Nyugatban, első kötete (Ligeia, 1913) e folyóirat támogatásával jelent meg. Kassák első alkotói körének fontos beltagja volt: A Tettben→ főmunkatársként vett részt, egyik alapítója volt a Ma→ kiadójának, illetve szerepelt ennek első kötetében, az Új költők könyvében. Kassák első két lapjába verseket és kritikákat (többek között Karinthy, Kosztolányi, Tóth Árpád köteteiről) közölt, Kassák munkásságának tanulmányt szentelt. 1917 végén Komjáttal, Lengyellel és Révaival együtt kiváltak a Mából (1918 Szabadulás című közös verseskötetükkel jelentkeztek a nyilvánosság előtt). A Tanácsköztársaságot támogatta, a Közoktatásügyi Népbiztosságon dolgozott. 1919 után Bécsbe emigrált, ahol kötete jelent meg, majd a Vajdaságba, innen pedig Temesvárra költözött. Minden állomáshelyén kapcsolatba került sajtóorgánumokkal (Út, Korunk, Híd), de kötetet már nem publikált. György a vele való szakítás után újból megtalálta az utat Kassákhoz, legalábbis erre utal, hogy az egyetlen számot megélt 2×2-ben írást közölt. Költészetének avantgárd jellegét azonban az 1920-as évektől hátrahagyta, sőt, a versek helyett inkább prózát és kritikákat publikált. Györgyöt Osvát Ernő ajánlotta Kassák figyelmébe – az Egy ember élete szerint – a következő szavakkal: „Uram, jár hozzám egy fiatal író, nagyon képzett, tehetséges embernek tartom, fölhívnám rá a figyelmét. György Mátyásnak hívják, egy-két dolgát közöltem a Nyugatban.” Kassák szerint György volt az egyetlen, aki anyagi lehetőségei okán, hiszen szerinte nagy földbirtokokkal rendelkezett a Bácskában, 1915 körül segíthetett volna rajta ismerősei közül, de ha „nagynéha pár koronát ki tudunk belőle préselni, úgy nyöszörög bele, akárha operációs asztalon feküdne”. Költészete a „nyugatosok” jegyében indult, de már Tóth Árpád felfigyelt a Ligeia c. első kötetben található versek bizarr asszociációira. A Kassákhoz való csatlakozást követően költészete futurista irányban fejlődött tovább, de arra is törekedett, hogy egy – „sajátos magyar avantgárd stílus” kialakítása érdekében – a magyar népköltészet egyes elemeit is formanyelvébe illessze. Jelentős háborúellenes költészete is (Éjnekindulás), több versében is a paródia hatásmechanizmusával kísérletezett, József Attila költészetére is komoly hatást gyakorolt.

György Mátyás. „Észak-déli diván”. A Tett 1, 3. sz. (1915): 50–51.

György Mátyás. „Legény gajdol: Bartók Bélának”. A Tett 2, 7. sz. (1916): 103–104.

György Mátyás. „Fetrengők”. A Tett 2, 10. sz. (1916): 156.

Verhaeren, Emil. „A fuvaros”. Fordította György Mátyás. A Tett 2, 16. sz. (1916): 294–295.

Új költők könyve. Szerkesztette és bevezette Kassák Lajos. Budapest: MA, 1917.

György Mátyás. „Babits Mihály (A Recitativ körül)”. Ma 2, 3. sz. (1917): 34–37.

György Mátyás. „Két verseskönyv”. Ma 2, 4. sz. (1918): 63.

György Mátyás. „A ligetből kelt fejek”. Ma 1, 2. sz. (1916): 22.

Jouve, Pierre Jean. „A halál”. Ma 2, 11. sz. (1917): 179.

György Mátyás. „Kedves Kassák Lajos”. Ma 2, 12. sz. (1917): 193–194.

György Mátyás. „Foglyok tisztálkodása”. Ma 3, 1. sz. (1917): 4.

György Mátyás. „Levegőre sorvadt társaim…”. 2×2 1, 1. sz. (1922): 23.

Barta Sándor. „1918: Szabadulás”. Ma 3, 11. sz. (1918): 135.

Sinkó Ervin. „»Ismét csudák«”. Bécsi Magyar Újság, 1922. június 25., 8.

Kálmán C. György. „György Mátyás groteszk magánbeszédei”. Irodalomtörténeti Közlemények 86, 3. sz. (1982): 330–349.

Hózsa Éva. „Szétsziporkázó Rossetti-kép. György Mátyás versvilága”. Hungarológiai Közlemények 45, 3. sz. (2014): 62-70.