Gallovich Károly

Gallovich Károly (Arad, 1875. jan. 29. – Arad (Románia),1939. jan. 10.): író, költő, újságíró.

Tűzimádók címmel „forradalmi képe, három felvonásos társadalmi színműve jelent meg 1909-ben Aradon, amelyet ugyanabban az évben Szendrey Mihály társulata be is mutatott.

1912-ben a Bárdos Artúr és Révész Béla által igazgatott Új Színpad titkára. A Nyugatban 1912-ben részletet publikál a Ramszesz leánya című egyiptomi legendájából, 1915-ben versei jelennek meg a lapban A jegenye és „Nincs!”-király címmel. 1915-1916-ban a szociáldemokráciáról és az anarchizmusról értekezik a Magyar Figyelőben.

1919-ben Budapesten a Spartacus című kommunista hetilapot szerkesztette.

A Tett első számában Zubolyt, azaz Bányai Elemért búcsúztatta.

Kassák önéletrajzi regényében, Az egy ember életében van egy jelenet, amikor a Tanácsköztársaság alatt az Újságírók Otthonában ő és Gallovich fékezik meg és vezetik ki a forradalmi kormányt – és a cenzúrát – védelmező, hangoskodó, majd pisztollyal fenyegetőző Lengyel Józsefet, így akadályozva meg egy komoly, életveszélyes összetűzést. A részletből viszont az is kiderül, hogy Kassák amúgy Gallovichcsal is haragban van, akárcsak Lengyellel, aki eddigre már a Vörös Újság munkatársa – Gallovichcsal minden bizonnyal ugyancsak a pártpolitikai szimpátiái miatt nem volt már eddigre jó viszonyban.

Gallovich Károly. „Mégegyszer Zubolyról”. A Tett 1, 1. sz. (1915): 19–20.

Kassák Lajos. Egy ember élete. Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum, 2010. https://reader.dia.hu/document/Kassak_Lajos-Egy_ember_elete-2675