Dobrovits Péter
Dobrovits Péter (szerbül: Petar Dobrović) (Pécs, 1890. január 14. – Belgrád, 1942. január 27.) szerb nemzetiségű festőművész. A szerb, illetve a jugoszláv művészettörténet a két világháború közötti időszak legmeghatározóbb festőjeként tartja számon.
Jómódú pécsi szerb családban született, a szlavóniai Daruvárról származott. A cisztercita gimnáziumban érettségizett, ahol származása miatt több megaláztatásban volt része. Az érettségi után Budapestre költözött, a Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Tanárai Balló Ödön és Zemplényi Tivadar voltak. Képeire Ferenczy Károly és Hollósy Simon voltak hatással. Ebben az időszakban legközelebbi budapesti barátainak Kassák Lajost→
, Kmetty Jánost→
, Bohacsek Edét, Uitz Bélát→
és Nemes-Lampérth Józsefet→
tekintette.
Első kiállítását a Műcsarnok rendezte 1911-ben, ezt követte 1913-ban a szülővárosában, Pécsett bemutatott tárlat. Korai jelentős képei a Férfi erős napsütésben amely később Fehér ruhás férfi címmel lett ismert, valamint a Baranyai táj.
1911-ben rövid időre Párizsba látogatott, ahol később is többször tartózkodott, illetve tanulmányokat folytatott. Munkáira főként Cézanne szemlélete hatott. Kezdetben impresszionista, később kubista képeket festett. Hazatérve Kassák Lajossal→
tartott fenn közeli barátságot. Kassák A Tettben→
mutatta be Dobrovits Krisztus siratása című grafikáját, s az expresszív-naturalista felfogású mű a folyóirat egyik legnagyobb botrányát váltotta ki: az 1915. november 15-i lapszámot részben e kép miatt kobozta el a hatóság (Halasi Andor→
cikke és Kassák Lajos Carlo D. Carra Anarchista temetés című képéhez írt novellája is okot adott erre az intézkedésre). A grafikát 1916. február 20-án közölték újra. Dobrovits szerepelt az aktivisták 1916-os és 1917-es kiállításán. A fiatal képzőművészek Nemzeti Szalonbeli tárlatairól Uitz Béla 1915-ben számolt be A Tettben, 1917-ben pedig Kassák a Mában→
. Uitz meglehetősen számonkérőleg írt az ő aktjáról: „Dobrovits: a klasszikusokon épült. (Tintoretto – Michelangeló ) Az összhang szétesik. Fej-törzs-lábak mind más-más érték. A törzs a maga nemében szép. Ott maradt meg a legtöbb kubisztikus értéke s így a legtartalmasabb. A fej: klasszikus, bal láb: impressionisztikus. Színben hamis. Complementer értékeken épült és állandóan összetéveszti színben az aktot a fehér drapériával. A képből a művész temparamentuma is hiányzik. Dobrovicstól több kell.” Kassák is úgy találja, Dobrovits rossz irányba fejlődött fiatalkori önmagához képest, és nem képviseli a Ma által képviselt irányt.
A Nyugatban is jelentek meg grafikái, amelynek köréből barátai között tudhatta Ady Endrét→
és a művészettörténész Felvinczi Takáts Zoltánt. Baráti szálak fűzték Miroslav Krležához, valamint Miloš Crnjanski és Veljko Petrović szerb nemzetiségű magyarországi írókhoz, valamint a horvát Ivan Meštrović szobrászhoz.
Részt vett 1918. május 20-án a Pécsett állomásozó 6. újvidéki gyalogezred katonáinak fegyveres lázadásában, ezért fél évre fogházba került. Az első világháború végén, 1918. november 14-én, a Baranyába és a Bácskába érkező szerb csapatokat a Pécsett tartózkodó festő üdvözölte, tolmácsként segítette őket. Szorosan együttműködött a Pécsett működő Szerb–Horvát–Szlovén Állam képviselőivel.
1918-19 folyamán Belgrádban, Újvidéken, majd Dalmáciában tartózkodott. Képei 1919-ben a párizsi jugoszláv művészek kiállításán szerepeltek, majd 1920 decemberében Belgrádban állította ki festményeit.
1921. augusztus 14-én a pécsi Széchenyi téren tartott népgyűlésen Linder Bélával mondott beszédet a Városháza teraszáról harmincezres tömeg előtt. Ezt követően üdvözölték a Baranya-bajai Szerb-Magyar Köztársaság kikiáltását, amelynek elnökéül őt választották. Az államalakulat azonban mindössze hat napig maradt fenn, s Dobrović soha többé nem tért vissza szülővárosába.
Dobrović a ’20-as években Belgrád és Párizs között ingázott festőként. Az 1930-as években főleg Hollandiában és Olaszországban tartózkodott, valamint a Côte d’Azur-ön alkotott. 1934-ben részt vett a Danas című folyóirat létrehozásában. 1937-ben a belgrádi Állami Művészeti Akadémia alapító tagjainak egyike. Politikai okokból 1940-ben Hvar szigetén élt. 1941-ben családjával, a megszállt Szerbiában, Grockán élt visszavonultan. Az újvidéki vérengzések híre lesújtotta. Belgrádban halt meg szívroham következtében 1942. január 27-én, a német megszállás idején.
Dobrovits kezdetben impresszionista, később kubista stílusban alkotott, majd a szerb kolorizmus egyik vezető képviselője lett. Főleg arcképeket és tájképeket festett. A párizsi Modern Művészetek Múzeuma két képét őrzi. 1954-ben könyvet adott ki Miroslav Krležáról (Zágráb, 1954).
Dobrovits Péter. „Krisztus siratása” (festmény). A Tett 1, 2. sz. (1915): 1. 16x16 cm.
Dobrovits Péter. „Krisztus siratása” (festmény). A Tett 2, 8. sz. (1916): 7. 16x16 cm.
Uitz Béla. „A fiatalok két tárlaton. (Téli tárlat, Nemzeti Szalon.)”. A Tett 1, 4. sz. (1915): 68.
Kassák Lajos. „Nemzeti Szalon. Fiatalok csoportkiállítása”. Ma 2, 9. sz. (1917): 146–147.
Angyal Endre. „Petar Dobrović, az ember, művész és politikus”. MTA Dunántúli Tudományos Intézeti Közlemények, 3. sz (1968).