Dénes Valéria

Dénes Valéria (Deutsch Valéria, asszonynevén Galimberti Sándorné) (Budapest, 1877. november 2. – Pécs, 1915. július 18.), magyar festőművész.

Deutsch (Dénes) Sándor és Abeles Zsófia lánya, csak 1902-ben vette fel a Dénes nevet. Apja erdőmérnök volt, aki később tolókocsiba kényszerült, ezért a család anyagi lehetőségei egyre szűkösebbé váltak. Dénes Valéria 1903-ban, 26 éves korában beiratkozott Szablya-Frischauf Ferenc pesti magániskolájába, ahol az egyik legtehetségesebb tanulónak tartották. Mestere három évvel később saját gyűjteményes kiállításával együtt bemutatta Dénes Valéria munkáit is.

Nagybányán→ is tanult, ahol későbbi férjével, Galimberti Sándorral→ találkozott. 1906-tól Párizsba→ ment, ahol Henri Matisse→ tanítványa lett. 1911-ben felségül ment Galimberti Sándorhoz, miután az elvált szintén festő feleségétől, Galimberti-Lanow Máriától→. Dél-Franciaországban tanulmányúton és – Matisse kíséretében – Marokkóban is jártak. A magyar művészházaspár képei egyre többet szerepeltek a párizsi Szalon-kiállításokon, munkáikról Apollinaire is írt egyik cikkében. Párizsban készült képeiken gyakran torzított perspektívából, felülnézetben jelennek meg a városi helyszínek és az őket körülvevő tárgyak. Dénes Valéria olykor a Cluny park fái és középkori szobrai között festett.

Harmonikus szerelmi házasságban éltek, és művészetük is teljesen összeforrt, hasonló motívumokat használtak fel, hasonló módon festettek. Művészi elhivatottságuk kivételes volt: „Fiatal volt mind a kettő – írta róluk Valéria unokahúga, Dénes Zsófia→. – Példátlanul munkabíró és munkaimádó. Férfiben, néhanapján, akad ilyenfajta. Nőben soha nem láttam ezt az önmegtagadást. Ezt az ügynek-élést.”

Szerepeltek a MIÉNK→ és a KÉVE→ kiállításain is, ám pályafutásuk csúcspontja az 1914 februárjában a budapesti Nemzeti Szalon közös tárlata volt, ahol Galimberti negyven, felesége hetvenhét képet állíthatott ki. A katalógushoz kiáltványszerűen megírt programot csatoltak: „Egyes motívumoknál felmerülni láttunk felesleges dolgokat, amelyek nem érdekeltek, ezeket elhagytuk; láttunk lényegeseket, ezeket viszont kiemeltük. Művészi fejlődésünk újabb etapjában arra törekedtünk, hogy a természetet a vászonba alakítsuk, és igyekeztünk nagy szemhatárú motívumokat kisebb területű vásznakba beleszorítani. Ezen próbálkozások és törekvések vezettek el bennünket a mához, azaz azon célunkhoz, hogy elhagyjunk minden feleslegest, kiemeljük azt, ami lényeges és ezt a kiemelést a túlságig fokozzuk. A piktúrában nem akarunk irodalmat, a téma mellékes számunkra, minden korláttól menten teljes szabadsággal iparkodunk megoldani az előttünk felvetődő problémákat.”

Párizsba visszatérve Picasso→, Modigliani→ és Matisse galeristája, Berthe Weill rendezett nekik önálló kiállítást. Barátaik közé tartozott a kubistákat gyűjtő német műkritikus, Wilhelm Uhde is, aki számos művüket megvásárolta. A háború Párizsban érte őket, ahonnan az internálás elől Belgiumon keresztül Hollandiába kellett menekülniük. 1915-ben férje behívót kapott, ezért visszatértek Magyarországra, előbb Kaposvárra, majd Pécsre, ahová Galimberti Sándornak be kellett vonulnia. Itt Dénes Valéria a meneküléssel járó küzdelmek folytán tüdőgyulladást kapott, amelybe tíz nap után belehalt, férje efeletti bánatában két nap múlva öngyilkos lett.

Képein a francia posztimpresszionisták→ hatása érezhető. A kubista térszerkesztés eredményeit is beépítette festészetébe, férjével a kubizmus→ első magyar képviselője volt. Kevés kép maradt a házaspár után, párizsi lakásukban hagyott és Hollandiában festett műveik elkallódtak, a Dénes Zsófiánál lévő festmények később áldozatul estek egy lakástűznek, a Képzőművészeti Főiskolán található képeket pedig festményekhez használták vászonként a hallgatók.

A Ma→ köré csoportosuló művészek közé tartoztak, Uitz Béla→ 1918-ban, a Ma hasábjain mutatta be Galimbertiék alkotásait, Kassák Lajos→ ugyanekkor a Ma VI. tárlataként emlékkiállítást rendezett. Uitz Béla véleménye szerint a tiszta művészi akarat (nem az ügyeskedés, a helyezkedés vágya) jellemzi a két fiatalon elhunyt művész pályáját. Bemutatja útjukat az impresszionista kezdéstől az érett kubizmusig (ezeket az irányokat nem iskolaként, hanem szemléletként fogja fel). Bemutatva városképeiket jellemző ferde vonalakat, amelyek „az egész kompozicionális céljait szolgálják”, a „koncentrikus értékeket” mutatják be. Majd úgy összegez, „[a]z ő képeiken »látott« káosz a legszigorúbb egység törvényét hordja magában”, majd pedig festészetükről, hogy azonos a „lélek jelenvalóságával”, az „élettel”. Kassák pedig később azt írta a kiállításról az Egy ember életében→ (megörökítve ezzel Simon Jolán véleményét is): „Lelkesedéssel dolgozunk, a következő kiállításunkat készítjük elő. Galimberti Sándor és Galimbertiné kerülnek sorra. Galimbertiék már meghaltak, s most a férfi édesanyjától szedjük össze az anyagot. Kubista fölfogású, érdekes képek. A legtöbbje rálátással festett párizsi háztető és utcarészlet. Nagy tömbök, architektonikus elrendezésben, barna és szürke színek, a terem megtelik tőlük komor, ünnepélyes hangulattal. Egy-két év előtt hangos nevetés fogadta volna ezt a piktúrát, most megérdemelt sikere van. Nemcsak dicsérik, hanem vásárolnak is a képek közül. Különös jellegzetességük ezeknek a képeknek, bárha két ember keze alatt születtek meg, egy nő és egy férfi rakta föl érzés- és gondolatvilágát a vásznakra, mégis annyira egyformák, hogy a szakértő szem sem tudná őket egymástól elkülönböztetni. Ritkaság, hogy egy művészpár ilyen egyöntetűen élje a világot.

Jolán, aki mindenkor lelkesedéssel megszólal, ha valami különösebb női produkcióra rámutathat, most is hangosan mondja a képek előtt:

– Olyan volt ez a két ember, mint a két sudár fa, melyek egyenesen nőnek föl egymás mellett anélkül, hogy egyik alárendelné magát a másiknak, hogy az egyik elvenné a napfényt a másiktól.”

1918. dec. 20. A MA VI. kiállítása. (Galimberti Sándor és Galimbertiné Dénes Valéria képei.)

„A MA VI. katalógusa Galimberti Sándor és G. Dénes Valéria emlékkiállításához”. Ma 3, 12. sz. (1918): 146.

Uitz Béla: „Galimbertiék”. Ma 3, 12. sz. (1918): 144.

Kassák Lajos. Egy ember élete. Hozzáférés: 2023.08.05. https://reader.dia.hu/document/Kassak_Lajos-Egy_ember_elete-2675.

Dénes Zsófia, Galimberti Sándor és Dénes Valéria A Művészet Kiskönyvtára, 131. Budapest: Corvina, 1979.

Galimberti emlékkiállítás. Szerk. Géger Melinda. Kaposvár: Rippl-Rónai Múzeum, 2003.

„Galimberti Sándor– G. Dénes Valéria”, Művészet 14, 6. sz. (1915): 320–322.

Kiss Eszter, „107 évig lappangott az egyik legdrágább magyar festőnő képe”, Index , 2019.05. 12, https://index.hu/kultur/2019/05/12/107_evig_lappangott_denes_valeria_bruges_kubizmus_aukcio_virag_judit/.

Nyáry Krisztián. „»Minden korláttól mentes szabadsággal«. Dénes Valéria és Galimberti Sándor”. Artmagazin, 92. sz. (2016), Artmagazin Online, 2016.12.01., https://www.artmagazin.hu/articles/archivum/4760d9fa146bfa269ff3e45267ac860e.