Bourgeois, Pierre

Pierre Bourgeois (Charleroi, 1898. dec. 4. – Brüsszel?, 1976. máj. 25.): belga költő, kritikus, szerkesztő és filmes.

Elsősorban költőnek tekintette magát, de híres harmincöt kötetnyi naplójáról is. 1916-tól Brüsszelben élt. Bár számos belga szürrealista művésszel jó barátságot ápolt (többek között Magritte-tal, aki három portrét is festett róla szürrealista korszaka előtt, ő pedig 1919-ben megszervezte a festő kiállítását; valamint Nougéval→, Chavée-vel→), szorosabb értelemben nem tartozott a csoporthoz, mivel nagy jelentőséget tulajdonított az értelem munkájának is. Kezdetben egyébként is számos irányzat foglalkoztatta, a kubizmustól→ kezdve a futurizmusig→. Később az absztrakt művészet→ felé fordult. La Foi du Doute című könyvében a dogmanélküliség apostolának vallja magát, és a mobilitás erkölcsét hirdeti, szerinte egyedül az élet mint olyan elvét kell követni (amelybe a gép, s az általa képviselt „indusztriális humanizmus” is beletartozik). Eleinte szabadversben→ ír, később kötöttebb versformákat alkalmaz. Korai, avantgárd korszakának könyvei: Au Volant (1919), La Foi du Doute (1922), 80 Compositions lyriques (1923), Romantisme à toi (1927), Nouvelles Compositions lyriques (1930). Későbbi megjelent verseskötetei: Politesse pour la radioactivité (1956), Bricolage d'Alvéoles (1959), Trois-Six (1964), Poèmes 70 (1970) és 3 x 33 = 99 (1976).

Pierre Bourgeois bátyjával, az építész Victorral közösen szerkesztette a 7 Arts→ című lapot 1922-től 1929-ig, amely a „plastique pure” (tiszta plasztika)→, egy, főként Belgiumban létező absztrakt geometrikus vagy konstruktivista művészeti irány elképzelései mellett száll síkra (a lapot egyébként a Ma→ is reklámozta). Emellett több másik lap szerkesztője, s a máig létező Journal des Poètes című folyóirat egyik alapítója.

Pierre Bourgeois inspirálta Charles Dekeukeleire Detektívtörténet című 1929-es szürrealista montázs-kollázs filmjét is. Emellett ő maga is rendezett, dokumentum-, irodalmi, illetve propagandafilmeket készített (többek között a Deviens mineur! (Légy bányász! (1947), illetve Chemins de fer et gares dans une colline (1950) címűeket).

A Mában A modern lírizmus című tanulmányát közölték Gáspár Endre→ fordításában 1924-ben, amely a tudatosság és a vakmerőség szintézisének fontosságáról szól az életben és a költészetben, a konstrukció és a spontaneitás együttes kívánalmáról: így lehet megfogalmazni a modern lírizmus lényegét. A költészetben a szabad vers szerinte az az forma, amely ezt az elvet kellően képviselni tudja.

Bourgeois Pierre. „A modern lírizmus”. Fordította Gáspár Endre. Ma 9, 5. sz. (1924): 133–134.