Annotáció Q338586
106.
K: Az egykori bécsi udvari rendőrség levéltárának Petőfi-dossziéjával az 1927. évi munkásfelkelés idején elégett (I. 104. sz. jegyz.). —
M: Pester Lloyd 1922. ápr. 14., 3—4., Wertheimer Ede közlésének 3. sz. darabjaként (I. fent id. jegyz.). Ez a jelentés, melynek szerzője ismeretlen, az 1846. máj. 28-i és az 1846. jún. 12-i titkos jelentésnek egyrészt lerövidített, másrészt kiszínezett adatait ismétli el: az első részben a későbbit, a másodikban (a „Zwei Tatsachen...” kezdetű mondattól) a korábbi keltezésűt, sőt ez utóbbinak egy részlete annyira egyezik, hogy Wertheimer — mint a főszövegből kitetszik — fölöslegesnek is látta ezt újraközölni. A névtelen besúgónak tehát ismernie kellett a korábbi jelentések szövegét is, és mindezekhez csak annyit tett hozzá, hogy a költő írhatta — mint a Pesti Divatlap munkatársa (ez az adat a jún. 12-i jelentés végén is szerepelt!) —
Deáknak és Vörösmartynak a már teljesen megvakult Wesselényivel történt találkozásáról beszámoló verset. De ahogy már a kiindulás téves (P ugyanis már 1845. március végén megvált a PDI-tól, I. előző jegyz.), úgy az erre alapozott feltevés is az: a szóban forgó költe- ménynek (közlési adatait l. alább), melyet a besúgó másolatban — és német fordításban is — mellékelt, nem lehetett P a szerzője: ezt tartalmi és formai érvek egyaránt kizárják; a jelentés íróján kívül. nem is tételezte fel ezt senki — sem akkor, sem azóta. —
Letzthin erschien im Divatlap stb.: a „Honfiak találkozása, Zsibón" című vers a PDI 1846. nyárelő (jún.) 11-i sz. 468. I. jelent meg , — y —" szerzői jellel; nem tudjuk, kitől. (A besúgó másolatából a verscím és ez az aláírt jel hiányzik, a két szöveg egyébként csak egy-két apróságban tér el egymástól.) —
unter den ... jungen Leuten des Pilvaxschen Kaffeehauses: e jelentésnek az említett kettőhöz képest ugyancsak új adata a Pillvax kávéház forradalmi szellemű fiataljainak említése. Ez azonban nagy hangsúlyt kapott már abban a mindháromnál korábban kelt bizalmas „legfelsőbb" leiratban, melyet gróf Mailáth János, a fizetett besúgó kapott 1846 márciusában az udvartól: „Lieber Graf Mailáth! Es ist mir angezeigt worden, dass im Pilvaxischen Kafféhause in Pest, vier bis fünf junge Leute unter dem Namen »táblabírák«, die Triebfedern allen Excesses der Jugend bilden, welche in Ordnung zu halten, Aufgabe des Personals wäre. Ich trage Ihnen auf, diesfalls der Sache näher auf den Grund zu sehen, und oben bestehenden Übelstünden mit allem Nachdrucke die Abhilfe zu verschaffen..." (Kedves Mailáth gróf! Arról értesültem, hogy a Pilvax-féle kávéházban négy-öt fiatalember „táblabírák" néven az ifjúság minden kihágásának rugója, kiket rendben tartani a személyzet feladata volna. Megbízom Önt, hogy ez alkalommal alaposabban vizsgálja meg ezt az ügyet, és a fenti káros állapotnak teljes nyomatékkal vessen véget...) — A bizalmas királyi leirat szövegét közli Hatv2 1. k. 834. (A német szöveg forrását Hatvany nem jelöli meg.) A levél előzménye egy Pesten, 1846. jan. 14-éről kelt titkos jelentés volt, melyben egy ágens figyelmeztette a bécsi rendőrséget a Pillvaxban szervezkedő „Táblabírák" — négy-öt fiatalember — „üzelmeire", melyekkel a konzervatív Gyülde-egylet tekintélyét aláássák, s javasolta, hogy a kormány „kellő szigorral lépjen föl" ellenük vö. Tábori Kornél: „Titkos rendőrség és kamarilla." Bp. 1921. 65.); a referátum neveket nem említ, de feltehető, hogy a „négy vagy öt fiatalember" egyikén P-t értették. Mailáthról I. alább 119. sz. jegyz.; a „táblabírák" szó itteni — az általánosan elterjedttől („tohonya maradiság, konzervatív provincializmus, a kultúrától irtózó önmegelégedés" stb.) eltérő, sőt azzal mintegy ellentétes — jelentéséről („tősgyökeres tiszta magyarság, municipalista Habsburg-ellenesség" stb.) I. Martinkó András fejtegetéseit („Költő, mű és környezet." Bp. 1973. 174-181.). Hogy P valóban gyakran tanyázott a Pillvaxban, arra már 1844-től kezdve vannak adatok (I. VP 5. k. 9., 195—196.; VP 7. k. 49., 66.: a Pillvax kávéházba kér levelére választ). — Egyéb tárgyi magyarázatokra nézve I. a két korábbi, feljebb közölt titkos jelentés (104. és 105. sz.) jegyz.