Annotáció Q335985

86.

K: ET.

M: ErdLev 1. k., 306-307, a 60. sz. levél szövegéhez kapcsolva. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a levél nem a márc. 24-i levél része, és „a múlt postával“ küldött levél, amelyhez pótlékként kapcsolódik, szintén nem azonosítható az utóbbival. Ez a levél bizonyára hónapokkal későbbi a márc. 24-i keletűnél. Elképzelhető, hogy a 87. sz. levéllel tartozik össze, amelyben Szemere Miklós - ugyanúgy, mint itt – már tegezi Erdélyit. A levél tartalma két támpontot nyújt a keletkezés időbeli határainak kijelöléséhez: a szöveg utalásai kétségtelenné teszik, hogy a MSzépirSz 1847. máj. 2-i és 9-i számaiban közölt P-bírálat megjelenése után és a Hond 1847. júl. 27-i P-ellenes támadása előtt íródott. -

folytatom P-y elsajátt'tásait: a Kisfaludy Sándor „Gyula szerelme" c. regéjéből (2. ének. 33. versszak) vett idézettel P Téli éj c. versének sorait, Eötvös ,,Szőrnyen szép . . ." c. versével a Költői ábránd volt, mit eddig érzék ... c. P-versből vett idézetet, Vachott Sándor „A külföld rabja" c. versének egy sorával (,,Vachott Sándor költeményei". Pest, 1846. 109.) az Elfojtott könnyek c. P-vers egy részletét, Tompa ,,A karesai templom” c. verséből kiragadott szavakkal (Tompa Mihály: ,,Népregék“. Pest, 1848. 51) pedig az Őszi reggel járok ... c. P-vers sorait állítja szembe. Valamennyi, P ,,forrásaként“ felhozott versidézetben kisebb-nagyobb pontatlanságok találhatók.-

Kleist: Ewald Christian Kleist német költő (1715-1759); a szóban forgó részlet ,,Die Unzufriedenheit des Menschen“ (Az ember elégedetlensége) c. „rapszódiájának” 1. versszakából való (l. műveinek összkiadását, 4. kiad., Berlin, 1778. 1. k., 153). -

Petőfi: A szerelemről: pontatlan idézet Az őrült c. versből.-

Pulszky birálatához: Pulszky Ferenc bírálata az ÖK1-ről a MSzépirSz 1847. máj. 2-i és máj. 9-i számában jelent meg névtelenül (úk.: EPN 275-280, 286-292). –

Tompa előbb: a Tompa „Márta könyje” c. verséből idézett részletet l. a költő feljebb említett kötete 3. lapján. –

Beöthy előbb: B. Zsigmond (1819-1896) komáromi ügyvéd, költő és író. A P-idézet a Tündérálom első szakaszából való. –

Jókay (Hétköznapokban) a falu házainak leírásában: az 1846-ban megjelent regény ötödik fejezétenek (,,Két földesúr“) alábbi – egy elhanyagolt falusi utca házait jellemző – mondatára utal: „Egyik az utcára szándékozik tetejével kibukni, míg a másik süvegelni látszik a zivatart, mely kalapját kiütötte fejéből." (Jókai Mór: ,,Hétköznapok“. Bp. 1962. 53.) –

ha közleni találod: Erdélyi nem használta fel a MSzépirSz-ben Szemere közléseit. Úgy látszik, Szemere később a Hond-höz juttatta el anyagát, amely itt–az Ökörszem c. rovatban, „Ökörszem”-hez intézett névtelen levél formájában meg is jelent. (Hond 1847. júl. 27., 78-79.) Itt, a Kleist- és Jókai-idézeteket kivéve, valamennyi, a 60. és 86. sz. levelünkben előforduló szövegpárhuzam megtalálható, szerepel továbbá két – P-sorokkal szembeállított – Szemere Miklós-versidézet is.