Annotáció Q335923

120. K: MTAK Kézirattára. M: AJLev 1. k., 193-194. –

Vigasztaló soraid: Aranynak az a levele, amelyre Tompa itt válaszol, nem maradt fenn. –

már akkor én Petőfitől is kaptam levelet: ez a levél nem ismeretes, mert Tompa – P-nek többi hozzá írt levelével együtt – 1848 nyarán megsemmisítette. –

ha elküldöd neki levelem: Arany valóban elküldte P-hez Tompa 1848. febr. 7-i levelének másolatát. (L. a 108. sz. levél jegyzetét.) –

ő felhatalmaz téged hogy ird meg nekem az ő szuszogásait: nem tudjuk, hogy Arany milyen formában közölte ezt Tompával, de Petőfi „felhatalmazásának” szövegét ismerjük: 1848. jan. 2-án Aranyhoz intézett soraiban, Tompának a PDl-ban megjelent „Szécsi Máriá”-járól szólva megállapítja, hogy közös barátjuk vele akart versenyezni és belebukott; ennek kapcsán az irodalmi versenyzés kisszerűségét fejtegeti, s azt a tanulságot vonja le, hogy „Vége van annak, kit csak a versenyzési vágy kerget, s nem lelke viharja ragadja!" Ezután következik az itt szóban forgó passzus végső forrása: ,,Szeretném, ha ezt szóról szóra megirnád neki. . (L. VP 7. k., 117.) –

Olvastam Egressytől: az Élk 1848. febr. 20-i száma közölte Egressy Gábor ,,Indítvány a szellemhonosítás ügyében" c. cikkét, amelyben azt javasolja, hogy Aranyt, P-t és Vörösmartyt bízzák meg Shakespeare műveinek lefordításával. –

Kisfaludy-Társasági tagnak választottak: Aranyt 1848. jan. 12-én választották be a Kisfaludy Társaság tagjai közé. –

Hazucha: H. Ferenc (1815-1851) regényíró, novellista, kritikus (írói nevén Kelmenfy László); Arannyal egy időben lett a Kisfaludy Társaság tagja. –

ugy ne tégy mint Petőfi hogy „nem kell nekem": P mindannyiszor elhárította magától az ismételten (1846-ban, majd 1847-ben) felajánlott Kisfaludy társasági tagságot. (FPÉ 3. k., 57. Vö. még az e tárgyra vonatkozó kortársi visszaemlékezésekkel: Hatv² 2. k., 74, 165, 228-229.)