Annotáció Q334525
59.
K: DREGy-Lt, Akták II. Bírálatok B. 1ső csomag 1-től 4-ig. 1842. évi pályaművek bírálatai. —
M: E bírálat említését l. FPÉ 1. k. 253.; PKIK 1.k. 324., 340.; teljes szövegében tudomásunk szerint itt lát először napvilágot. P az 1841/42. évi pályázatokon két lírai versével és két balladájával vett részt ( Vándordalok, Ideal, ill. Szín és való, Lehel): közülük a Szín és való jutalomban, a többi dicséretben részesült. Tarczy Lajos, a Társaság tanárelnöke, a beküldött művek elbírálására Kovács Pál győri írót, Stettner Ignác pápai ref. lelkészt és Czuczor Gergelyt, ill. utóbb — a felkérést elhárító Czuczor helyett — Turcsányi János győri tanárt kérte fel. (L. minderről részletesebben 61. sz. szöveg és jegyz., különös tekintettel a nyárelő [jún.] 15-i XL., ill. a nyárhó [júl.] 20., 24., 26-i L-LI-LII. ülés P-re vonatkozó adataira, ill. a hozzájuk fűzött jegyzetekre.) A bírálatok közül csak Turcsányiét ismerjük teljes szövegében; ez, mint látható, P pályaművei közül a Vándordalok-at tartotta (a lírai darabok közül a harmadik helyen) említésre méltónak, s ezzel hozzájárult dicséretben részesítéséhez; P többi munkája azonban az ő véleményével szemben aratott sikert. Megjegyzendő: Turcsányi a jutalmazott Szín és való-t feltehetőleg azért hagyta figyelmen kívül, mert az lehetett a véleménye, hogy a balladában „históriai elem"-re van szükség (erről a kívánalomról, mint a fent id. jegyzetben olvashatjuk, még a jutalom odaítélésének végső indoklásában is szó esett), P műve pedig jelenkori történet feldolgozása. —
versificatio: megverselés, versbe foglalás. —
Lengyel keservek: szerzője, Ács Károly (1819—1882; ekkor teológus, később tótvázsonyi ref. lelkész) e költeményével elnyerte a lírai pályázat jutalmát, a Túlvilági kép-pel pedig az egyik dicséretet (a fent említett 61. sz. jegyzeten kívül I. még FPÉ 1.k. 253., lapalji jegyz.) —
némű: némi. —
hős Horác, hős vezér: e műfajban P nyerte el a jutalmat és az egyetlen dicséretet; aztán azonban Turcsányinak egy nappal később érkezett véleménye alapján Nagy Sándor Hős vezér-e ugyancsak dicséretben részesült. A Hős Horác szerzője — mint nyeretlen — nem vált ismeretessé (vö. alább, 61. sz. jegyz., 1842. júl. 24.).