Annotáció Q334413

From wikibase-docker

20.

K: FOL — AGE (Archivum Generalis Ecclesiae) II. d 7; 8., a pesti evangélikus szuperinnciának annak idején (feltehetőleg még 1839 februárjában) megküldött hivatalos félévi beszámoló jelentésben). A P bizonyítványát tartalmazó csomó adatai a 18. lapon kezdődnek. A jelentés nyomtatott, kézírással kiegészített nagy ívrét lapokon történt; a nyomtatott szöveget kurziválással jelöljük. Az eredeti líceumi „Matriculá"-t (osztályozó anyakönyvet) és a szóban forgó másolat eredeti példányát már az 1960-as években is hiába kerestük Selmecen; valószínűleg a Matica Slovenská szlovák irodalmi társulat martini (Turócszentmárton, Szlovákia) archívumába kerültek. Az EOL vezetőjétől nyert tájékoztatás szerint a jelentésnek egy további példányát a budai helytartótanácsnak is meg kellett kapnia; erre nem akadtunk rá. — Megemlítjük, hogy P maga is kapott bizonyítványt erről az iskolai félévéről; ezt akkor mindjárt nem vehette át, mert még a szemeszter vége előtt távozott Selmecről, de 1841 tavaszán, a katonaságtól való szabadulása után, felgyalogolt érte volt iskolájába (I. levelét Szeberényi Lajoshoz, Pápa, 1842. júl. 7.: VP 7.k. 12.), majd Pápán, az 1841/1842. iskolaévre felvételét kérve, fel is mutatta (I. POkm 41. sz. jegyz.). Ez az okmány tudomásunk szerint nem maradt fenn. —

M: P 1838/39. 1. félévi selmeci bizonyítványát az irodalomban többen ismertették, ill. közölték: SzebNÉ 11., úk. Hatv2 1.k. 253—254., FPÉ 1.k. 110—111., Fischer 114. (táblázat formájában). Mindez a számunkra hozzáférhetetlen líceumi anyakönyv nyomán történt, s nem a fent leírt közlésünk alapjául szolgált forrásból. Ez azonban mint hivatalos célból készült másolat, hitelesnek tekinthető, s tartalmilag teljesen egyezik is a felsorolt ismertetésekkel, ill. közlésekkel. P első félévi selmeci bizonyítványa (melyet, mint ismeretes, az iskolától való megválása folytán második félévi nem követett) az aszódihoz képest igen feltűnő hanyatlásról tanúskodik: 1 bukás; 2 „prima ex ultimis" (első az utolsók között), amit csak egy hajszál választott el a bukástól, a többi pedig „prima" (1), azaz szerény „elégséges". E hirtelen hanyatlás okairól (a szokatlan földrajzi és személyi környezet, a nemzetiségi torzsalkodások légköre, a tanárok és az iskola értetlensége, a kedvezőtlen külső körülmények, a színészi ambíciók stb.) I. Fekete: PSÉ 1.k. 119-125. P-nek ez a féléve azonban, mint feljebb láttuk, a bukás ellenére sem veszett kárba, mert két és fél évvel később, amikor a pápai kollégiumba beiratkozott, felhasználta a számára utólag kiadott bizonyítványt. —

Classis Humanitatis: a „classis" itt 2 vagy 3 évfolyamból álló tanfolyamot (kurzust) jelent. Ezek közül a legfelső, tehát „első" volt a többéves filozófiai-teológiai; az ide járókat ezért első osztálybelieknek, „primánusok"-nak nevezték; a második pedig a 2 évfolyamból álló humán osztály vagy tanfolyam; közhasználatúbb elnevezése szerint a rétori vagy szónoki (szónokköltészeti) osztály; ennek 1. évfolyamába vették fel 1838. aug. 31-én P-t (I. az ehhez fűzött POkm 16. sz. fenti jegyzetet). (A további, alsóbb, osztályok: 3. Szintakszisták 1—2., 4. Grammatisták 1—2., 5. Donatisták 1—2., végül 6. Elemisták 1—3., vö. Breznyik János feljebb, az előző jegyz.-ben i. m., 2.k. 294-310.) —

Ann. 17.: átveszik az iskolai felvételi anyakönyv beíratási adatait (I. ott, POkm 16. sz. jegyz.), amikor P még majdnem másfél évvel fiatalabb: közben azonban betöltötte a 16-at, tehát — bár éppen csak hogy — már a 17-ikben van. —

Opifex: ezzel a „kézműves, kisiparos" jelentésű szóval helyettesítették a beiratkozáskor bejegyzett „Lanio"-t (mészáros). —

Pol[iticus]: az itt szokásos megjelölése annak, hogy a tanuló világi (nem papi) pályára készül. —

Historia patriae 2.: ez a hazai történelemből kapott 2-es volt az egyetlen, egykorú hiteles okmánnyal igazolható alapja P Deákpályám című verse sokat emlegetett részletének, mely szerint „Secundába ponált mégis / sok szamár professorom"; ezt a „szekundát" Lichard tanártól kapta (I. alább). Más, ilyet adó professzoráról nem tudunk; de megjegyezzük, hogy — mint feljebb is utaltunk rá — a bizonyítvány két „prima ex ultimis" osztályzata sem állt messze a bukástól (1. PKrK 2.k. 296.). — Az osztályzatokkal kapcsolatban megjegyezzük, hogy Fischer (114.) a bizonyítvány közlésében azt is megjelöli, kik oktatták az egyes tárgyakat: az első ötöt — a „Poeticá"-tól a „Lingua Graecá"-ig — Boleman István, a többit — a „Doctrina fidei"-től a „Historia patriae"-ig — Lichard Dániel. (Róluk I. Fekete: PSÉ 1.k. 117., ill. 119—121.)