Adattári adat Q336061

105. Szendrey Ignác – Petőfiné Szendrey Júliához

Erdőd, Jan.: 6. 848.

[Válaszol a leányának utolsó levelében foglalt szemrehányásokra.]

[...] Aztán továbbá édes leányom! ládd én mind két levelemben meg emlékeztem férjedrül, és – – de ezt hadjuk, mert tán tolakodásnak mondódhatnék – –

Mi utolsó elválásunkat illeti: hogy férjedet eltaszitottam; –ez ferde állítás és gondolat, – tettemet világosan meg fejthette azon férjednek is nyíltan kimondott érzésem, hogy az előzmények után ne várjon rögtön akkor kiengesztelődést, mert én akkor érzésnélküli ember volnék, – de adjunk időt, és ha ez az előzményekkel ellenkezőt mutatand, – nyitva állandnak, – ha elfogadtatnak – karjaim! Hogy kivánhattál tehát te tőllem akkor többet, – mert édes leányom! ha férjed mint költő nem tür lealáztatást, én mint ember sem, – annál inkább mint atya nem türhetem azt, – hasonlitást kell vala tenned az előzmények és következmények között, s ezekből itélni – tudom a Sztirás szavait ,,Et propter quam dimittet homo patrem et matrem suam, et adhaerebit uxori suae s.a–t–” és ezt méltányolom is, – de ez nem zárja ki azért a gyermeki szeretetet, és az ezt követni szokott elválás fájdalmát!!! –– Irod továbbá, miként nem kináltalak meg segedelemmel, – fiam! ez megbántás lett volna férjedre nézve, én legalább annak vettem volna ha házasságom első heteiben sem tudtam volna legalább ha más ezt tette volna fel róllam, a nyomortól nőmet megmenteni, – és nyomorrul gondolkozni mindjárt elejénte!!! – ugy hiszem, ez tőlled is ábránd, egy kis elmefuttatás, – de hogy azt kelle hinned, hogy: nem igen szánnának szüleid, ha vagy testileg vagy lelkileg el kellett volna veszned; – – ez már tulságos ábránd, és szüleidre keserves sértés! – – –

De hadján mindezeket, – utallak a mondottakra, – és midőn szerető atyádnak irom magamat, egyszersmind megfontolónak, és a gyermeki vonzódást mérlegezőnek, és magamat ehhez alkalmazónak gondolj – utallak mondom azokra, miket mind néked, mind férjednek nyilatkoztattam s a szerint számitsd a jövendőt – de mindenesetre óhajtanám, ha tisztába jönnél, és megkülönböztetnéd két hideg vérü esmeretlen – baráti, – és szüle és gyermeki kötelességek közötti különséget, –

És ime! midőn elől rövídnek gondolám magamat, 3 lapot tele irva hosszura terjedtem – magam sem tehetek róla, hogy veled hosszas kivánok lenni, s Isten engedje! mindég hosszu!!!

Mindnyájan egészségesek vagyunk adja a jó Isten, hogy Ti is ezt mondhassátok Gyulánk irt már kétszer németül –egészséges Marika is –.

Üdvöt, és minden jót ez uj évben néked és férjednek – kívánja

szerető Atyád-tok

Sz.