Adattári adat Q335923

120. Tompa Mihály – Arany Jánoshoz

Beje, mart. 18. 1848.

[...] Vigasztaló soraid későn érkeztek, ohajtásod szerint, az az már akkor én Petőfitől is kaptam levelet, e levél hangja ugyan egy kissé katonás; no de még is kisül belőle hogy Ö nem hajt a pletykára, hogy ő nem haragszik; mért írt neked még is szuszogva, az hadd legyen titok. Igen nem jól tetted volna édes Jancsim, ha elküldöd neki levelem, én azt neki sohse mondtam, nem is fogom, mit neked róla írtam; úgy is elég farkcsóváló veszi körül, nekem ezek sorába tartozni egy kissé derogálna.

,,Vigasztaló soraidat” csak jó lelked kifolyásának vehetem, azonban ha személyesen ösmernél tudnád hogy erre nincs irányomban szükség, én magában a kidühöngésben, ha ok van rá, vigasztalást találok; azonban annyira keveset várok az emberektől, – még barátoktól is – hogy a csalatkozás és megbocsátás fájdalma nálam ha mély is, hamar beforr– És lásd eretnekségemet: én csakúgy szeretem és becsülöm Petőfit mint valaha; de azért nem hiszem, hogy ezen eset után is, mellyet úgy látszik maga is restel, – a legelső alkalommal ismét hiteladója ne legyen az első valószínűséggel bíró pletykának.

De látd minö furcsa: ő felhatalmaz téged hogy ird meg nekem az ő szuszogásait; és midőn én irok neki komoly szelíd hangon: válasza ez: ne ugráljak ollyan fent a légbe, mert megfájúl a véknyam. Mások méltánylása mellett, magamat sem tartom édes barátom olly bárgyúnak, hogy e szavak fulánkját teljesen ne értsem. [...]

Olvastam Egressytől hogy Shakespearet hárman forditnátok, s magad is említed; bizony barátom! ha időd van fogj hozzá, én is azt mondom és hiszem hogy a nagy költő jelenleg jobb kezekbe nem kerülhet, mint hármatokéba! [...]

Örülök, hogy tehetségedet méltányolva Kisfaludy-Társasági tagnak választottak; ugy gondolom csekély véleményem szerént hogy te is megérdemled talántán ugy mint Hazucha. Azonban édes Jancsim ugy ne tégy mint Petőfi hogy „nem kell nekem" nem árt az ha nem használ. [...]