Adattári adat Q335921

101. Tompa Mihály – Arany Jánoshoz

Beje, december 1. 1847.

Kedves Jancsim! Legelőször is azon balhiedelemből rántalak ki, hogy én haragszom. Mentsen isten!

Nem haragszom, és nem haraghatom pedig, mert: soha sem mondtam én neked, hogy Petőfivel ne közöld, a mit én neked írok, és ezt szégyen is volna mondanom; aztán Petőfi is épen azt tette Zemplémben mit én akartam, az asszonyhoz nem ment, és Kazinczynak világosan elmondta, miért? épen mint én szerettem. De nem írtam, nem írhattam neki mert szédelegvén e széles világon Szathmárban, Biharban Erdélyben nem tudom hova utasítani levelemet, s ő a gyönyörű madár meg nem irta: itt lesz megállapodásom stb. Most már tudom hogy Pesten van, de hol lakik? Azért hogy ő Petőfi, ne gondolja, hogy az ostoba német levélhordó tudja lakását és ösmeri őt, ha fel nem teszszük a Nró-t. Végezetre pedig, nem bánom hogy nem irtam, tudom, hogy az utolsó időben úgy tele volt lelke boldogsággal, hogy a barátság beszéde tökéletesen mellőzhető vala részéről. Csak ő írna már nekem pár sort Pestről én is mindjárt hasonlót művelnék, – de haragunni? ettől sohasem voltam távolabb mint most.

Boldogságuknak lelkemből örülök; adja Isten, hogy évekre nyúljanak a mézes hetek! Ugy látom neje írásaiból hogy mély érzelmű derék hölgy, te is mondod; megérdemlették egymást! [...]

Hanem hogy még egyszer Petőfire térjek, nem igen tartja a dominus a mit ír; azt mondja ugyan is a „Hazánkban” – – ne nyaljuk faljuk egymást egymás előtt, mert az igen cudar dolog, te pedig azt írod, hogy rettentő csókolóznak; no de ha téged és a tieidet nem tartják más-nak, az az idegennek, ez szép tőlök!

Én pedig még most is azt mondom: hogy nem kizárólagosságra adtam szavamat, azonban erről már annyit beszéltünk, hogy ,,elég, talán sok is" (Vahot S.) e négy szóban Petőfi látna witzet; te nem láthatsz; egykor Pesten ez volt minden ötödik szavunk.

Vahot lapjának ügye még most is függőben van, ő szörnyen pattog, a mint olvastad sőt írod is, hogy hit- és szószegés, és hálátlanság, meg a jó isten tudja mi, akarják lapját megbuktatni; Te nem érthetsz egyikről sem, a hálátlanságról inkább Petőfi érthetne, t:i: Vahot szerént, az ármány és bosszú vágyról, Erdélyi és Heckenast, ezekre haragszik ő. Furcsa is barátom az egész dolog! Nem bír az ember okos lenni belőle; mondják: hogy Erdélyi követelése törvényes, de nem igazságos; azonban a manó tudja igazán a dolgot. [...]