Adattári adat Q335240

71. Szemere Miklós – Kazinczy Gáborhoz

Máj. 20d. 1847.

Édes Gáborom!

Rá bukkantam végre P-y ellen irt nyilatkozatomra, tehát íme közlöm azt veled, mivel mondád hogy nem ismered. Hogy olly szelíd a millyen, azt P-y egyedül Tompának köszönheti. Ha én egyebet sem, csak azon egy tettét emeltem vólna ki úgy, mint azt kiemelni bírtam vólna, hogy ugyan azon ember, ki velem illy semmirekellőleg bánt, elég szemtelen vólt alig egy hét múlva pénz miatt alacsonyítani le magát előttem, t.i. előfizetés-gyüjtésre szóllitani fel engemet saját keze irásával, – mondom csak az egyet mutattam volna úgy föl, mint az érdemlette hogy felmutassam, át fogod látni, milly szép fényt vetett vólna lelkületére!

Nyilatkozat. (:csupán impurumban van meg nállam, s így nem merem állítani, hogy utólsó szóig hű, de a különbség mindöszve is egy pár csekélységben állhat.:)

Múlt tavaszon, Petőfy bucsúlakomájában, több barátai között Sárosy s én is – s vidékiek közül csak mi ketten – részt vettünk meleg barátsággal. Ezen barátságot P-y, az Életképek 1^ső számában igy köszöni meg ,,Búcsúlakomámban egy pár vidéki költő collegám is vólt, kik csupán azért vóltak akkor tájban Pesten, hogy egyik vagy másik divatlap szerkesztő által levétessék magokat” s gúnyóló elménckedéseit még tovább űzi. – Mint jutottunk e' szennyes gyanúsításhoz?

Bűneink miatt! Sárosy – tudtomra –csak könnyű vétkes; ő csupán azon egy vétket követte el P-yn, hogy: említett bucsuján, erantai barátságát bebizonyítandó, megjelent; az én bűneim ellenben, azon egyen kívül még sokak: én P-yhez, szép tehetsége miatt első pillanattól fogva forróan csatlakoztam, mint utitárs Pesttől Miskólcig szívemben hordoztam, s hogy semmi el ne maradjon, a legőszintébb barátság címével öleltem őt magamhoz. Ime láthatja az olvasó, hogy ha P-y méltányos akart erántam lenni, büneim büntetésének elrnaradnia nem lehete. – Midőn Miskólcon elvált tőlem, forró csókot nyomott reám, azóta semmi más, mint im e' nyomtatott csókja vólt érintkezése velem. E' második csókot tehát már méhében hordozván az első csók, csak most látom hogy amaz is harapás vólt.

Mi a gyanúsitást illeti az Sárosyra nézve, kinek valóban megjele[ne]nd arcképe, nem olly sértő mint reám nézve, kinek eszemágában sem vólt, hogy lemázoltassam magamat, s ki Sárosy unszolására hogy azt tegyem világosan kijelentém Frankenburg s Vahot előtt, hogy azt tenni, elveimnél fogva, mellyeket előhoztam előttök, semmiesetre sem fogom.

Most már komolyan szóllítom fel P-yt, adja elő honnan fűzte öszve a gyanúsitást: hogy én, ki Pesten egy hónál több időt tölték, (:lám milly hosszú idő kell arra hogy valaki le mázoltassa magát!:) arcképem miatt mentem föl? Adatainak lennie kell! ha ugyan nem akar olly nemtelennek tartatni, ki egy nyomorúlt elménckedés kedveért kész valótlan ráfogásokkal bemocskolni barátját.

Mind a mellett hogy föltevém magamban, nem egyeledni többé polemiába, fogja látni az olvasó, miképen ez aljas gyanúsitást szó nélkül hagynom nem lehete. Mert nem foghatták vólna é több vidéki ismerőseim, kik tudják tőlem hogy az említett lakomáb[an] vidékiek csak mi ketten valánk jelen, nem é azon lakomának díszes köre, mellynek nagyobb részével engemet, mindöszve is egy rövid éj ismeretsége fűz öszve – hinni Petőfy gyanúsítását, hallgatásom esetében?! Sőt, miután arcképemet megjelenni nem látják, nem foghattak vólna é e' gyanusitás nyomán így gondolkozni: ,,ez ember arcképe miatt járt Pestre, miután tehát nem jelenik az meg, világos hogy kérése meg tagadtatott mind Vahot, mind Frankenburg által!" – Kinek gyomra az illyet is eltürheti, ám hallgatott légyen!

Halljuk tehát az adatokat! – Jövendőre pedig merem kérni P-yt, hogy poetai fictióival kíméljen meg engemet. – Azonban, hogy sajátságos egy ember Petőfy úr, annyi bizonyos! Épen most veszem előfizetési nyomtatott ivét, s rajta nevemet, Petőfy saját kezeírásával. Tehát: kérés, mielőtt még csak meg is száradhatott vólna arcomon a sár, mellyet rádobott! – Csók, döfés, ismét csók! nemde szép változatosság! s mindez korántsem egy év, vagy hónapok, de –a két utolsó – mindöszve is egy pár nap alatt.

Egy szíves taná[c]csal szolgálok Petőfynek: igyekezzék más módot választani ezentúl barátai eránt, mert e jelen mód aligha alkalmas barátokat szerezni, akár a szerzetteket megtartani. A barátság kényes virág: harmatot, s nem moslékot kíván.

–––––––

Még egyszer hozom fel emlékedbe, hogy: mindezt, az követte el rajtam, kit én soha meg nem sértettem, ki miatt – mint saját maga tudja – Vahottal nem egyszer pereltem öszve; kit annyi menyi pénzel olly örömest segítettem, (:,,a jótét azon pillanatban elveszti minden becsét mellyben azt magunk említjük meg.” – jól tudom! de én nem is akarok legkissebb becset is tulajdoníttatni e csekélységnek: előhozom, nem hogy magamat emeljen, de hogy őt jellemezzem: előhozom, mint például előszoktuk hozni minden tartalék nélkül, ha valamelly becsületes arcot hazudó kéregetőről így szóllunk ,,ez embert én tegnap előtt enyi s enyi forinttal segítettem, s képzeld, tegnap feltörte s meglopta csűrömet” épen e' példát azért hozám fel, mert rajtam történt itt Lasztócon másfél hó előtt:) Ki miatt nékem Szemere Páltól egy lealacsonyitó leckét (nehány forintot kértem tőle kölcsön; mint a következés mutatta, nem vólt ugyan rá szükségem, mert többet hoztam haza mint a menyit tett azon keserves nehány kőlcsön forint, de kértem – mint szokás mondani – mindenesetre, ne hogy m[eg] találjak szorúlni, föl lévén téve már akkor nállam, hogy P-yt segítendem valamivel:) kelle végig hallgatnom, s melly miatt én minden más esetben lábához csaptam vólna azon pénzt, ha Petőfy eránti részvétem türelemre nem int, s végre az: kit, hozzám igérkezvén, olly szívesen vártam, hogy napját nem mondhatván ő bizonyosan – úgyszóllván hazúlról nem mertem eltávozni, s ha egy pár mértföldre távoztam, meghagytam nőmnek, hogy azon pillanatban mellyben meg érkezik lova, legényt küldjön utánnam.

Jellemzéseül, előhozom még azt is, hogy ugyan az ki olly féktelen dacos büszkére játszotta magát; ugyan az ki a mások talpának nyalásáról ama verset írta, – végig nyalta a dráma bíráló választmány talpát, be járta hízelegve, kérve, drámája ügyében, az említettek között elleneit is. S ki végre – mint magad is olvasád – nem pirúlt kijelenteni – gondolom a P. divatlapban –hogy őt ,,nem bántotta vólna drámája meg bukása is (a színpadon) csak pénzt kapjon érette”.

Ezen embernek bordalát taníttattad te be (bocsáss meg ha nem igaz, én így hallottam:) édes Gáborom a fiúkkal, hogy majd üdvezelhessd vele: ezen emberrel fogsz csókolódni;– fog csókolódni vele, s istentudja mit nem tenni örömében vele legjobb barátom, kitől, ha mástól nem, várhattam vólna, hogy egy illy gazembert vissza lökjön magától. Istenem! ha Szemere B.vel tette vólna ezt, úgy viselnék é eranta magokat Berti barátai Miskólcon, mint viseled, v. fogod viselni magadat eránta te. Többi Újhelyi–Zempléni barátomról nem szóllhatok, mert azt sem tudom, ismerik e' tettét ellenem.

Hogy annál inkább helyzetembe tehessed magadat, képzeld, hogy ez ember mindezt veled tenné: hogy, miután öszve barátkozott veled, s meg látogatott, s jóságodat élvezte, távozta után két héttel azt olvasnád magadról tőle valamellyik divatlapban: „Kazinczy Gábornál vóltam múlt héten, furcsa történt az alatt: arcképét melly miatt járt egyedül Pestre, az Ujhelyi casinóba kérte felfüggesztetni, de bíz az nem sikerült most az egyszer! ha ha ha! hej! Szép az mikor valakinek arcképe Casinóban függhet, mint kérdezik csodálattal egymástól az emberek ,,Ő az? illyen ő? viszont milly szívbeli gyötrelem lehet, ha aztán kérése még is megtagadtatik!! ha ha ha!!! –” Ha a következést is számítod, tökélletesen egyezik rámfogása im ezzel! Kimenthetné é őt előtted az, hogy mindezt hallomás után írta?

Nincs semmi nagyobb a nevetségessé lévésnél! ezt lehetetlen megbocsátanunk, t. ha az akarva s illy gazsággal követtetik el, mint követte el ez ember rajtam. Miután, Garay ellen írt polemiám miatt a nagyobb rész „hiuság” bélyegét sütötte ártatlanúl vagy nem? egyremegy – reám, lehet é ezután sértőbb valami rám nézve mint illy nevetségessé tevés? Ha egy egész évig mindig azon gondolkodott vólna ez ember, mint sértsen meg legjobban, csak ezt s nem mást találhatta vólna ki. Ezért mondtam, hogy végtelen gondatlan vóltál, midőn Vahotot meg támadtad miért nem festetett le engemet? ez embernek most már nem vólna an[n]yi lelked, hogy fejéből kiverd, miképen mind Sárosyt mind tégedet én kértelek meg előre arra hogy előhozd.

Papírom kifogyott, isten hozzád édes Gáborom!

Szerető barátod

Szemere Miklós