Adattári adat Q330333

From wikibase-docker

64.

Szilágyi István – Arany Jánoshoz

[Mármaros-]Sziget, április 9. 1847.

[Válaszol az Arany levelében olvasott hírekre.] [...]

Igaz! Petőfi!. . . Hát örülök az acquisitiónak. Azonban Petőfit én jól ismervén: megvallom, váratlan előttem nem volt. Ő ha érzelemben egy rokont, hasonlót talál gondolkozásban: annyira megtelik szíve nemes buzgalommal, hogy lecsillapítására mulhatatlanul ezt a lépést kell tennie. De sajnálom, hogy embereit megválogatni nem tudja. Ő mindent maga után mér, hiszi hogy a ki hozzá nyájas barátságot, megelőzőleg sokszor, mutat, az okvetlenül olly becsületes ember, mint ő maga... Az Életképeket értem s a Honderűt. Mennyire bálványozottja volt egykor ennek, – s nem szeretett amaz előtt; s most mint fordítva a kocka ...

Bárcsak vele együtt lehetnék Szalontán. Meg kellene neki írni! ... Beszélni szeretnék vele... Én írni sem merek, – mert nem tudom hol van. Mondják, mindig kószál. – Lelkét viseli magán verse. Azonban, a Válasz mégis felette áll tűzben. [...]