50. zsoltár

1(A karvezetőnek – Dávid zsoltára, 2amikor Nátán próféta fölkereste, mivel együtt volt Batsebával.) 3Könyörülj rajtam, Istenem, hiszen irgalmas és jóságos vagy, mérhetetlen irgalmadban töröld el gonoszságomat! 4Mosd le bűnömet teljesen, tisztíts meg vétkemtől! 5Gonoszságomat beismerem, bűnöm előttem lebeg szüntelen. 6Egyedül teellened vétettem, ami színed előtt gonosz, azt tettem. Te igazságosan ítélkezel, s méltányos vagy végzésedben. 7Lásd, én vétekben születtem, már akkor bűnös voltam, mikor anyám fogant. 8De nézd, te az igaz szívben leled örömöd – taníts meg hát a bölcsesség titkára! 9Hints meg izsóppal és megtisztulok, moss meg és a hónál fehérebb leszek! 10Hadd halljam örömnek és boldogságnak hírét, s ujjongani fognak megtört csontjaim. 11Fordítsd el arcod bűneimtől, s töröld el minden gonoszságomat! 12Teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erős lelkületet! 13Ne taszíts el színed elől, és szent lelkedet ne vond meg tőlem! 14Add meg újra üdvösséged örömét, erősíts meg a készséges lelkületben! 15Akkor utat mutatok majd a tévelygőknek, és megtérnek hozzád a bűnösök. 16Ments meg a vértől, üdvösségem Istene, s nyelvem áldani fogja igazságosságodat. 17Nyisd meg, Uram, ajkamat, és szám hirdetni fogja dicsőségedet. 18Az áldozatok nem szereznek neked örömet, ha égőáldozatot hozok, nem fogadod el. 19Áldozatom a bűnbánó lélek, az alázatos és töredelmes szívet nem veted meg. 20Jóságodban, Uram, légy kegyes Sionhoz, építsd fel újra Jeruzsálem falait!