Dobrovits Péter

From wikibase-docker
Revision as of 21:30, 6 December 2023 by BucsicsKatalin (talk | contribs)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Dobrovits Péter (szerbül: Petar Dobrović) (Pécs, 1890. január 14. – Belgrád, 1942. január 27.) szerb nemzetiségű festőművész. A szerb, illetve a jugoszláv művészettörténet a két világháború közötti időszak legmeghatározóbb festőjeként tartja számon.

Jómódú pécsi szerb családban született, a szlavóniai Daruvárról származott. A cisztercita gimnáziumban érettségizett, ahol származása miatt több megaláztatásban volt része. Az érettségi után Budapestre költözött, a Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Tanárai Balló Ödön és Zemplényi Tivadar voltak. Képeire Ferenczy Károly és Hollósy Simon voltak hatással. Ebben az időszakban legközelebbi budapesti barátainak Kassák Lajost, Kmetty Jánost, Bohacsek Edét, Uitz Bélát és Nemes-Lampérth Józsefet tekintette.

Első kiállítását a Műcsarnok rendezte 1911-ben, ezt követte 1913-ban a szülővárosában, Pécsett bemutatott tárlat. Korai jelentős képei a Férfi erős napsütésben amely később Fehér ruhás férfi címmel lett ismert, valamint a Baranyai táj.

1911-ben rövid időre Párizsba látogatott, ahol később is többször tartózkodott, illetve tanulmányokat folytatott. Munkáira főként Cézanne szemlélete hatott. Kezdetben impresszionista, később kubista képeket festett. Hazatérve Kassák Lajossal tartott fenn közeli barátságot. Kassák A Tettben mutatta be Dobrovits Krisztus siratása című grafikáját, s az expresszív-naturalista felfogású mű a folyóirat egyik legnagyobb botrányát váltotta ki: az 1915. november 15-i lapszámot részben e kép miatt kobozta el a hatóság (Halasi Andor cikke és Kassák Lajos Carlo D. Carra Anarchista temetés című képéhez írt novellája is okot adott erre az intézkedésre). A grafikát 1916. február 20-án közölték újra. Dobrovits szerepelt az aktivisták 1916-os és 1917-es kiállításán. A fiatal képzőművészek Nemzeti Szalonbeli tárlatairól Uitz Béla 1915-ben számolt be A Tettben, 1917-ben pedig Kassák a ban. Uitz meglehetősen számonkérőleg írt az ő aktjáról: „Dobrovits: a klasszikusokon épült. (Tintoretto – Michelangeló ) Az összhang szétesik. Fej-törzs-lábak mind más-más érték. A törzs a maga nemében szép. Ott maradt meg a legtöbb kubisztikus értéke s így a legtartalmasabb. A fej: klasszikus, bal láb: impressionisztikus. Színben hamis. Complementer értékeken épült és állandóan összetéveszti színben az aktot a fehér drapériával. A képből a művész temparamentuma is hiányzik. Dobrovicstól több kell.” Kassák is úgy találja, Dobrovits rossz irányba fejlődött fiatalkori önmagához képest, és nem képviseli a Ma által képviselt irányt.

A Nyugatban is jelentek meg grafikái, amelynek köréből barátai között tudhatta Ady Endrét és a művészettörténész Felvinczi Takáts Zoltánt. Baráti szálak fűzték Miroslav Krležához, valamint Miloš Crnjanski és Veljko Petrović szerb nemzetiségű magyarországi írókhoz, valamint a horvát Ivan Meštrović szobrászhoz.

Részt vett 1918. május 20-án a Pécsett állomásozó 6. újvidéki gyalogezred katonáinak fegyveres lázadásában, ezért fél évre fogházba került. Az első világháború végén, 1918. november 14-én, a Baranyába és a Bácskába érkező szerb csapatokat a Pécsett tartózkodó festő üdvözölte, tolmácsként segítette őket. Szorosan együttműködött a Pécsett működő Szerb–Horvát–Szlovén Állam képviselőivel.

1918-19 folyamán Belgrádban, Újvidéken, majd Dalmáciában tartózkodott. Képei 1919-ben a párizsi jugoszláv művészek kiállításán szerepeltek, majd 1920 decemberében Belgrádban állította ki festményeit.

1921. augusztus 14-én a pécsi Széchenyi téren tartott népgyűlésen Linder Bélával mondott beszédet a Városháza teraszáról harmincezres tömeg előtt. Ezt követően üdvözölték a Baranya-bajai Szerb-Magyar Köztársaság kikiáltását, amelynek elnökéül őt választották. Az államalakulat azonban mindössze hat napig maradt fenn, s Dobrović soha többé nem tért vissza szülővárosába.

Dobrović a ’20-as években Belgrád és Párizs között ingázott festőként. Az 1930-as években főleg Hollandiában és Olaszországban tartózkodott, valamint a Côte d’Azur-ön alkotott. 1934-ben részt vett a Danas című folyóirat létrehozásában. 1937-ben a belgrádi Állami Művészeti Akadémia alapító tagjainak egyike. Politikai okokból 1940-ben Hvar szigetén élt. 1941-ben családjával, a megszállt Szerbiában, Grockán élt visszavonultan. Az újvidéki vérengzések híre lesújtotta. Belgrádban halt meg szívroham következtében 1942. január 27-én, a német megszállás idején.

Dobrovits kezdetben impresszionista, később kubista stílusban alkotott, majd a szerb kolorizmus egyik vezető képviselője lett. Főleg arcképeket és tájképeket festett. A párizsi Modern Művészetek Múzeuma két képét őrzi. 1954-ben könyvet adott ki Miroslav Krležáról (Zágráb, 1954).


Dobrovits Péter. „Krisztus siratása” (festmény). A Tett 1, 2. sz. (1915): 1. 16x16 cm.

Dobrovits Péter. „Krisztus siratása” (festmény). A Tett 2, 8. sz. (1916): 7. 16x16 cm.

Uitz Béla. „A fiatalok két tárlaton. (Téli tárlat, Nemzeti Szalon.)”. A Tett 1, 4. sz. (1915): 68.

Kassák Lajos. „Nemzeti Szalon. Fiatalok csoportkiállítása”. Ma 2, 9. sz. (1917): 146–147.

Angyal Endre. „Petar Dobrović, az ember, művész és politikus”. MTA Dunántúli Tudományos Intézeti Közlemények, 3. sz (1968).