Lázár Mária

Lázár Mária (Maria Lazar, Lazar-Strindberg Maria, Maria Franziska Strindberg, írói álneve: Esther Grenen) (Bécs, 1895. november 22.– Stockholm, 1948. március 30.) magyar–cseh származású osztrák-svéd író, drámaíró, újságíró, műfordító. Ausztriában (Bécsben), Dániában, majd 1938-tól Svédországban élt.

Maria Lazar zsidó származású felmenői az 1870-es évektől kezdve Morvaországból és Magyarországról érkeztek Bécsbe. Apja, Adolf Josef Lazar cseh vasúti tisztviselő volt, anyja a Székesfehérvárról származó Theresia Caesarina Seligmann. Nyolc gyermekük közül Maria Lazar volt a legfiatalabb A család áttért a katolikus hitre. Egyik nővére Auguste Lazar, ismert gyermekkönyvíró. Az iskolában verseivel hívta fel magára a figyelmet. A bécsi baloldali kulturális közegben számos progresszív értelmiségivel (Elias Canetti, Karin Michaelis stb.) megismerkedett, 1916-ban Oskar Kokoschka Hölgy papagájjal címmel festett portrét róla.

Első, korai regénye, a Die Vergiftung (A mérgezés) csak 1920-ban jelent meg.

Filozófiát és történelmet tanult a bécsi egyetemen, majd az irodalomra és az újságírásra koncentrált. 1921 márciusában a Neue Wiener Bühne előadta Der Henker című egyfelvonásosát. 1922 végén Lazar a Der Tag című bécsi lapnál kezdett dolgozni, ahová Robert Musil és Balázs Béla - akit Lazar jól ismert – ugyancsak publikált. Számos más, többnyire a szociáldemokráciához közeli lapba is írt. 1923-ban feleségül ment Friedrich Strindberg újságíróhoz, Frank Wedekind és Frieda Uhl fiához (utóbbi korábban August Strindberg felesége volt). 1927-ben elváltak. Lazar az 1920-as évek végén egyedülálló anyaként főleg műfordítóként dolgozott, dánból (Karin Michaelis) és angolból (E. A. Poe, F. Scott Fitzgerald) fordított. Megkapta a svéd állampolgárságot.

1929-30-tól Maria Lazar Esther Grenen álnéven publikált, saját nevét csak fordítóként tüntette fel. A Der Fall Rist és a Veritas verhext die Stadt folytatásos regényekként sikerrel jelentek meg bécsi és berlini folyóiratokban. 1933-ban Maria Lazar drámaíróként is újra hírnevet szerzett magának (Sczeczinben, Londonban és Koppenhágában is bemutatták darabját). A Reichstag felgyújtása után Karin Michaelistől kért segítséget magának, lányának, valamint Helene Weigel és Bertolt Brecht családjának. Michaelis támogatásával 1933 nyarán sikerült elhagyniuk az országot és dániai száműzetésbe vonultak. Leben verboten (Élni tilos) című regénye 1934-ben jelenhetett meg angol fordításban. 1937-ben született, évtizedekig ki sem adott disztópikus regénye, a Die Eingeborenen von Maria Blut (Maria Blut benszülöttjei) friss, aktuális nyelven szól vallási őrületről, tudományellenességről és jobboldali összeesküvés-elméletekről az osztrák tartományokban. Lazar 1939-ben Stockholmba menekült, ahol az emigráns közösség (és ellenállás) központi figurája lett. 1948. március 30-án Stockholmban gyógyíthatatlan betegsége miatt öngyilkos lett.

Regényei halála után feledésbe merültek, de 2014-es újrakiadása nyomán ismét felfedezték. A Leben verboten! felkerült a bestsellerlistákra, bécsi színházak, az Akademietheater és a Burgtheater előadták drámáit, a 2023-as berlini színházi találkozón is játszották darabját.

Kassák Lajos és Németh Andor rövidéletű lapjában, a 2X2-ben látott napvilágot egy novellája, Beáta húga címmel. A szöveget a két szerkesztő közül Németh Andor közölte, aki a megjelenési körülményekről így írt: „…egy magyar származású, de németül író hölgy novelláját közöltem, akivel Balázs Béla hozott össze, és akiből később jó írónő lett.” A novella két fiatal, művészkörökben nevelkedő lánytestvérről szól, akik elhidegülnek egymástól, mert a fiatalabbik – szinte öntudatlanul, és közben egy másik férfira gondolva – lassan elszereti nővére választottját. A szöveg alapvetően nem tekinthető avantgárdnak, de testmegjelenítéseit illetően fedezhetünk fel benne expresszionista jellegzetességeket.

Lázár Mária. „Beáta húga”. 2X2 1. (1. sz.): 6–9.

Tverdota György. „2x2 – Kassák Lajos és Németh Andor közös folyóirata (1922)”. In Művészet akcióban. Kassák Lajos avantgárd folyóiratai A Tett-tői a Dokumentumig (1915–1927), szerkesztette Balázs Eszter, Sasvári Edit és Szeredi Merse Pál.

Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum-Kassák Múzeum Kassák Alapítvány 2017. 159–171.