Periszkop

A Periszkop az 1920 utáni Romániához került területek (a Partiummal, Bánság keleti részével és dél-Bukovinával kibővített történelmi Erdély) első avantgárd irodalmi és művészeti szemléje. 1925-ben négy, 1926-ban egy száma jelent meg Aradon, Szántó György→ szerkesztésében. Budapesti szerkesztője Szélpál Árpád→, csehszlovákiai szerkesztője Fábry Zoltán→, Párizsból Tihanyi Lajos→ gyűjtötte számára a kéziratokat. A lap példaképéül a Querschnitt→ haladó szellemű igényes revüje, valamint Kassák→ Bécsben→ szerkesztett Ma→ című lapja szolgált. A folyóirat igényes tipográfiája a nagyváradi Sonnenfeld-nyomdában→ készült.

A Periszkop egyszerre számított művészi forradalmat hirdető folyóiratnak és olvasmányos magazinnak, a kor irodalmi-művészeti lapjaitól eltérően ugyanis számos területet igyekezett átfogni. Oldalain helyet kapott a politika és a társadalom problematikája, különoldalain nagy mennyiségű fotót közölt az aktualitásoktól a sporteseményekig, a filmszínészek és színésznők portréitól a legújabb technikai-műszaki gépcsodákig. Mindez az avantgárd művészetnek és irodalomnak a kíséretében, melyeknek elsődleges hirdetője akart lenni. A köréje csoportosuló képzőművészek is értelemszerűen az avantgárd jegyében alkottak: Schiller Géza→, Pál István→, Kóra-Korber Nándor→. Minthogy a lapalapító-szerkesztő érdeklődése elsődlegesen képzőművészeti irányultságú volt, a művészeti anyag minősége és mennyisége számos esetben meghaladta a szépirodalmi részt. Szántó György révén a lapban egyszerre találkoztak a régebbi és az újabb avantgárd törekvések. A Periszkop indításának idején Szántót nem foglalkoztatta a konstruktivizmus meghaladásának igénye, sem szintetizálása, bár akaratlanul is kötődött az expresszionizmushoz, élete talán legnagyobb művészi élményéhez. A Periszkop szervezése és megjelentetése alatt írta a Bábeltornya című regényét, ez, akárcsak a jóval későbbi nagyregénye, a Stradivari is jócskán őrzi az expresszionizmus hatását.

Bár rövid életűnek mondható periodikáról beszélünk, aligha volt lap a kor összmagyar irodalmi-művészeti mezején, mely többet tett volna a képi látásmód fejlesztéséért és az 1920-as évek európai, modern képzőművészetének a megismertetéséért. A lap bőséges teret nyújtott a modern átmeneteket létrehozó posztimpresszionizmus, posztszimbolizmus alkotóinak (Van Gogh, Gauguin, Toulouse-Lautrec, Pissaro, Renoir, Derain, Henri Rousseau stb.) is, akik nem mondhatók persze avantgardistáknak, de nélkülük nem jöhettek volna létre az újabb irányzatok, melyeket Picasso→, Léger→, Klee→, Kokoschka→, Brâncuşi→, Archipenko→, Kandinszkij→, Chagall→ művei képviseltek. Szántó szerkesztői elve kezdetektől az volt, hogy tiszta stílusirányzatok csak elméletben léteznek. A kor erdélyi olvasói e hasábokon értesülhettek a Bauhausról→, s találkozhattak Moholy-Nagy László→ tárgykonstrukcióival és fotóplasztikáival, akárcsak a magyar művészeti avantgárd legjobbjaival: Bortnyik Sándor→, Kádár Béla→, Nemes Lampérth József→, Tihanyi Lajos, Uitz Béla→, Kmetty János→ munkáival. Mellettük a „helyi” (partiumi, erdélyi) avantgárd képzőművészek legjobbjai is felsorakoztak: Kara Mihály→, Kóra-Korber Nándor, Gallas Nándor→, Ferenczy Béni→ és Mund Hugó→. A képanyagot művészeti tárgyú tanulmányok és cikkek kísérték vagy eleve ilyenek vezették fel, többek között Perlrott-Csaba Vilmos→, Uitz Béla, Németh Antal→ vagy Arthur Korn→ tollából.

A Periszkop elsősorban művészeti folyóiratnak számított tehát, benne az irodalomnak kevesebb tér, de nem csekélyebb szerepet jutott. Közleményeiben az expresszionista→ világlátás és formanyelv volt az uralkodó, helyenként teret kapott a szürrealizmus→ is. Szerepelt a lapban Szélpál Árpád expresszionisztikus verseivel; az aktivisták→ új nemzedékét Becsky Andor→ és Dienes László→ képviselte; Déry Tibor→ dadaista→, részben szürrealista hatású versekkel, Illyés Gyula→ pedig a francia szürrealisták modorában írott költeményével szerepelt hasábjain. Gallas Nándor→ rövidprózával is szerepelt a lapban, akárcsak a szerkesztő Szántó György, mellettük Faragó Nándor→, Sebesi Ernő→ képviselte az avantgárd prózát. A kor jeles európai avantgárd alkotóit (Cendrars→, Tristan Tzara→, Jean Cocteau→, Ivan Goll→, Apollinaire→) Gáspár Endre→, Illyés Gyula, Németh Andor→, Szegi Pál→, Tamás Aladár→ tolmácsolták, a szerkesztő ugyanakkor több irodalmi alkotást eredeti nyelven is elhelyezett a lapban. Ilyenek voltak Apollinaire Au nord au sud, Déry Tibor Mama Russland, Neubauer Pál→ Intervall, Vorfrühling című versei, Bontempelli→ Ich in Afrika című prózája, Hans Liebstockel→ Marinetti und Prampolini, illetve Théo Van Doesburg→ Das Ende der Kunst című cikkei.

A Periszkopot megelőzően Erdélyben a Napkelet fordította a legnagyobb figyelmet a nyugati avantgárd mozgalomra és az erdélyi új művészet támogatására.

Szabó György–Gál István. A „Periszkop”, egy romániai folyóirat. Különnyomat a Filológiai Közlönyből. Budapest: 1962. [a lap teljes repertóriumával; függelékül többek között Illyés Kronstadti pályaudvar című verse és Surrealizmus című cikke, Kassák F. T. Marinetti című, a futuristák római kongresszusa alkalmából írott esszéje stb.]

Robotos Imre. „Periszkop”. Korunk 39, 6. sz. (1980): 464–466.

Kovács János (szerk.). Periszkop 1925–1926. Antológia. Bukarest: Kriterion, 1980.

Balázs Imre József. Az avantgarde az erdélyi magyar irodalomban. Marosvásárhely: Mentor, 2006.

https://monoskop.org/Periszkop