Difference between revisions of "Laczkó Géza"
(Created page with "'''Laczkó Géza''' (Budapest, 1884. december 3. – Budapest, 1953. december 1.), költő, író, kritikus, szerkesztő, műfordító, Baumgarten-díjas (1939). Budapesten é...") |
|||
| Line 1: | Line 1: | ||
| − | '''Laczkó Géza''' (Budapest, 1884. december 3. – Budapest, 1953. december 1.) | + | '''Laczkó Géza''' ('''Budapest''', 1884. december 3. – '''Budapest''', 1953. december 1.) költő, író, kritikus, szerkesztő, műfordító, Baumgarten-díjas (1939). Budapesten és Párizsban végezte egyetemi tanulmányait. A Tanácsköztársaságig középiskolai tanár, 1919-ben igazgató és egyetemi tanár lett, majd kiadói lektorként, a ''Pesti Napló'' helyettes szerkesztőjeként, illetve a Dante Könyvkiadó vezetőjeként dolgozott. A második világháború után néhány évig a ''Szivárvány'' című lap munkatársa volt. Verseskötettel debütált (''Solo solissiomo'', 1907), de elbeszélésköteteivel és történelmi regényeivel (''Német maszlag, török áfium'', 1918) vált ismertté. Tudományos-fantasztikus történeteket is írt (például ''Holdbéli Dávid csodálatos tapasztalatai a Földön''). Fordított többek között Balzactól, Maupassant-tól és Maurois-tól is. A '''''[[Item:Q336957|Ma]]<code>→</code>''''' 1917/4-ik számába Réti Irén írt elmarasztaló kritikát ''Noémi fia'' című regényéről, amely a kritikus szerint nem teljesíti a legfontosabb elvárást, az aktualitás kritériumát. Laczkó a ''Kortárs''ban publicisztikai írással és novellával (1948), az ''Alkotás''ban (1947–1948) esszékkel szerepelt. |
| − | Laczkó Géza. „A szabadsággondolat és az író”. ''Kortárs'' 1, 8. sz. (1948): | + | |
| + | Laczkó Géza. „A szabadsággondolat és az író”. ''Kortárs'' 1, 8. sz. (1948): 224–225. | ||
Laczkó Géza. „Páter a söntésben”. ''Kortárs'' 1, 9. sz. (1948): 264. | Laczkó Géza. „Páter a söntésben”. ''Kortárs'' 1, 9. sz. (1948): 264. | ||
| − | Laczkó Géza. „Schöpflin”. ''Alkotás'' 1, | + | Laczkó Géza. „Schöpflin”. ''Alkotás'' 1, 9–10. (1947): 41. |
| − | Laczkó Géza. „A magyar irodalom tündöklése és nyomorúsága”. ''Alkotás'' 2, | + | Laczkó Géza. „A magyar irodalom tündöklése és nyomorúsága”. ''Alkotás'' 2, 3–4. sz. (1948): 34–40. |
| − | Réti Irén. „Noémi fia (Regény. Írta: Laczkó Géza. Franklin társulat kiadása, 1917)”. ''Ma'' 2, 4. sz. (1917): | + | Réti Irén. „Noémi fia (Regény. Írta: Laczkó Géza. Franklin társulat kiadása, 1917)”. ''Ma'' 2, 4. sz. (1917): 62–63. |
[[Category:KASInet]] | [[Category:KASInet]] | ||
Latest revision as of 14:25, 15 September 2023
Laczkó Géza (Budapest, 1884. december 3. – Budapest, 1953. december 1.) költő, író, kritikus, szerkesztő, műfordító, Baumgarten-díjas (1939). Budapesten és Párizsban végezte egyetemi tanulmányait. A Tanácsköztársaságig középiskolai tanár, 1919-ben igazgató és egyetemi tanár lett, majd kiadói lektorként, a Pesti Napló helyettes szerkesztőjeként, illetve a Dante Könyvkiadó vezetőjeként dolgozott. A második világháború után néhány évig a Szivárvány című lap munkatársa volt. Verseskötettel debütált (Solo solissiomo, 1907), de elbeszélésköteteivel és történelmi regényeivel (Német maszlag, török áfium, 1918) vált ismertté. Tudományos-fantasztikus történeteket is írt (például Holdbéli Dávid csodálatos tapasztalatai a Földön). Fordított többek között Balzactól, Maupassant-tól és Maurois-tól is. A Ma→ 1917/4-ik számába Réti Irén írt elmarasztaló kritikát Noémi fia című regényéről, amely a kritikus szerint nem teljesíti a legfontosabb elvárást, az aktualitás kritériumát. Laczkó a Kortársban publicisztikai írással és novellával (1948), az Alkotásban (1947–1948) esszékkel szerepelt.
Laczkó Géza. „A szabadsággondolat és az író”. Kortárs 1, 8. sz. (1948): 224–225.
Laczkó Géza. „Páter a söntésben”. Kortárs 1, 9. sz. (1948): 264.
Laczkó Géza. „Schöpflin”. Alkotás 1, 9–10. (1947): 41.
Laczkó Géza. „A magyar irodalom tündöklése és nyomorúsága”. Alkotás 2, 3–4. sz. (1948): 34–40.
Réti Irén. „Noémi fia (Regény. Írta: Laczkó Géza. Franklin társulat kiadása, 1917)”. Ma 2, 4. sz. (1917): 62–63.