Lázár Mária

Lázár Mária (Maria Lazar, Lazar-Strindberg Maria, Maria Franziska Strindberg, írói álneve: Esther Grenen) (Bécs, 1895. november 22.– Stockholm, 1948. március 30.) magyar–cseh származású osztrák-svéd író, drámaíró, újságíró, műfordító. Ausztriában (Bécsben→), Dániában, majd 1938-tól Svédországban élt.

Maria Lazar zsidó származású felmenői az 1870-es évektől kezdve Morvaországból és Magyarországról érkeztek Bécsbe. Apja, Adolf Josef Lazar cseh vasúti tisztviselő volt, anyja a Székesfehérvárról származó Theresia Caesarina Seligmann. Nyolc gyermekük közül Maria Lazar volt a legfiatalabb A család áttért a katolikus hitre. Egyik nővére Auguste Lazar, ismert gyermekkönyvíró. Az iskolában verseivel hívta fel magára a figyelmet. A bécsi baloldali kulturális közegben számos progresszív értelmiségivel (Elias Canetti→, Karin Michaelis stb.) megismerkedett, 1916-ban Oskar Kokoschka→ Hölgy papagájjal címmel festett portrét róla.

Első, korai regénye, a Die Vergiftung (A mérgezés) csak 1920-ban jelent meg.

Filozófiát és történelmet tanult a bécsi egyetemen, majd az irodalomra és az újságírásra koncentrált. 1921 márciusában a Neue Wiener Bühne előadta Der Henker című egyfelvonásosát. 1922 végén Lazar a Der Tag című bécsi lapnál kezdett dolgozni, ahová Robert Musil→ és Balázs Béla→ – akit Lazar jól ismert – ugyancsak publikált. Számos más, többnyire a szociáldemokráciához közeli lapba is írt. 1923-ban feleségül ment Friedrich Strindberg újságíróhoz, Frank Wedekind→ és Frieda Uhl fiához (utóbbi korábban August Strindberg→ felesége volt). 1927-ben elváltak. Lazar az 1920-as évek végén egyedülálló anyaként főleg műfordítóként dolgozott, dánból (Karin Michaelis) és angolból (E. A. Poe→, F. Scott Fitzgerald) fordított. Megkapta a svéd állampolgárságot.

1929-30-tól Maria Lazar Esther Grenen álnéven publikált, saját nevét csak fordítóként tüntette fel. A Der Fall Rist és a Veritas verhext die Stadt folytatásos regényekként sikerrel jelentek meg bécsi és berlini folyóiratokban. 1933-ban Maria Lazar drámaíróként is újra hírnevet szerzett magának (Sczeczinben, Londonban→ és Koppenhágában is bemutatták darabját). A Reichstag felgyújtása után Karin Michaelistől kért segítséget magának, lányának, valamint Helene Weigel és Bertolt Brecht→ családjának. Michaelis támogatásával 1933 nyarán sikerült elhagyniuk az országot és dániai száműzetésbe vonultak. Leben verboten (Élni tilos) című regénye 1934-ben jelenhetett meg angol fordításban. 1937-ben született, évtizedekig ki sem adott disztópikus regénye, a Die Eingeborenen von Maria Blut (Maria Blut benszülöttjei) friss, aktuális nyelven szól vallási őrületről, tudományellenességről és jobboldali összeesküvés-elméletekről az osztrák tartományokban. Lazar 1939-ben Stockholmba menekült, ahol az emigráns közösség (és ellenállás) központi figurája lett. 1948. március 30-án Stockholmban gyógyíthatatlan betegsége miatt öngyilkos lett.

Regényei halála után feledésbe merültek, de 2014-es újrakiadása nyomán ismét felfedezték. A Leben verboten! felkerült a bestsellerlistákra, bécsi színházak, az Akademietheater és a Burgtheater előadták drámáit, a 2023-as berlini színházi találkozón is játszották darabját.

Kassák Lajos→ és Németh Andor→ rövidéletű lapjában, a 2X2-ben→ látott napvilágot egy novellája, Beáta húga címmel. A szöveget a két szerkesztő közül Németh Andor közölte, aki a megjelenési körülményekről így írt: „…egy magyar származású, de németül író hölgy novelláját közöltem, akivel Balázs Béla hozott össze, és akiből később jó írónő lett.” A novella két fiatal, művészkörökben nevelkedő lánytestvérről szól, akik elhidegülnek egymástól, mert a fiatalabbik – szinte öntudatlanul, és közben egy másik férfira gondolva – lassan elszereti nővére választottját. A szöveg alapvetően nem tekinthető avantgárdnak, de testmegjelenítéseit illetően fedezhetünk fel benne expresszionista jellegzetességeket.

Lázár Mária. „Beáta húga”. 2X2 1. (1. sz.): 6–9.

Tverdota György. „2x2 – Kassák Lajos és Németh Andor közös folyóirata (1922)”. In Művészet akcióban. Kassák Lajos avantgárd folyóiratai A Tett-tői a Dokumentumig (1915–1927), szerkesztette Balázs Eszter, Sasvári Edit és Szeredi Merse Pál.

Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum-Kassák Múzeum Kassák Alapítvány 2017. 159–171.