Difference between revisions of "Arp, Hans Peter Wilhelm"
| (5 intermediate revisions by the same user not shown) | |||
| Line 1: | Line 1: | ||
| − | '''[[Item:Q335809|Hans Peter Wilhelm Arp]]''' (Strasbourg, 1886. szeptember 16. – Basel, 1966. június 7.) német-francia szobrász, festő, költő. Szülővárosában, Weimarban és Párizsban tanult. Az 1910-es évek elején Münchenben ismerkedett össze '''[[Item:Q335903|Kandinszkij]]'''jal'''<code>[[Kandinszkij, Vaszilij Vasziljevics|→]]</code>''' és '''[[Item:Q335904|Klee]]'''vel'''<code>[[Klee, Paul|→]]</code>''', többször is kiállított a Der Blaue Reiter csoporttal, kapcsolatba került a ''Der Sturm''mal. 1913-ban egy új francia festészettől szóló, Lipcsében megjelenő antológiához írt előszót ''(Neue französische Malerei)''. Őrültséget színlelve kerülte el a háborúba való bevonulást, Zürichbe távozott. Itt találkozott Sophie Taeuberrel, akit 1922-ben feleségül vett, illetve – Hugo Ball meghívására – csatlakozott a dadaistákhoz. A Cabaret Voltaire egyik alapítója, állandó résztvevője, szervezője, a ''Dada'' állandó szerzője. 1920-ban részt vett a kölni DADA-csoport megalakításában, valamint a Dada-Vorfrühling nevű, botrányba fulladt kiállításon is. Párizsba való költözését követően a szürrealistákhoz csatlakozott, de mindvégig megmaradt a dadaizmus „szellemisége” mellett. 1936-ban ő is aláírta Tamkó Sirató Károly párizsi ''Dimenzionista manifesztum''át. 1940-ben a német megszállás elől a Párizs környéki Meudonból Dél-Franciaországba, majd két év múlva Zürichbe menekült. 1946-ban költözött vissza Meudonba. Kollázsokat, reliefeket, festményeket és szobrokat alkotott. Gyakran hagyatkozott az általa a „véletlen törvényének” nevezett elvre (széttépett rajzaiból alkotott kollázsokat, amelyeket nem is szignált). Első verseskötetei 1920-ban jelentek meg ''Der Vogel Selbdritt'' (''A hároménű madár'', Berlin), illetve a ''Die Wolkenpumpe'' (''A szélpumpa'', Hannover) címeken, ezt követte 1924-ben a ''Der Pyramidenrock'' (''A piramisszoknya'', Zürich). El Liszickijjel 1925-ben összeállították az „izmusok” háromnyelvű antológiáját szócikkekkel és fogalommagyarázatokkal ''(Die Kunstismen)''. 1945-ig írott verseinek összegyűjtött kiadása 1946-ban Párizsban, ennek esszékkel kiegészített változata 1948-ban New Yorkban jelent meg. Emlékeit, visszaemlékezéseit ''Unsern täglichen Traum'' ''(Mindennapi álmaink)'' címen adta ki 1955-ben Zürichben, összegyűjtött művei 1963-ban jelentek meg egy kötetben. A '''''[[Item:Q336957|Ma]]<code>→</code>''''' 1921-es és 1922-es évfolyamaiban összesen négy, első két kötetében közölt verse jelent meg '''[[Item:Q239034|Barta Sándor]]<code>→</code>''', '''[[Item:Q165060|Kudlák Lajos]]<code>[[Kudlák Lajos|→]]</code>''', '''Kovács Kálmán<code>→</code>''' és '''Sánta Pál<code>→</code>''' fordításaiban, de korábban, már a ''Ma'' első, 1920-as bécsi előadóestjén is elhangzottak versei (majd az 1921 őszi matinén is). A ''Ma'' 1922/4-es számában két faplasztikáját és két rajzát is közölték, az ''Alkotás'' 1947-es folyamában egy fametszete látott napvilágot. Egy kései levél szerint Arp az első feleségétől Zürichben hallott | + | '''[[Item:Q335809|Hans Peter Wilhelm Arp]]''' ('''Strasbourg''', 1886. szeptember 16. – '''Basel''', 1966. június 7.) német-francia szobrász, festő, költő. Szülővárosában, Weimarban és Párizsban tanult. Az 1910-es évek elején Münchenben ismerkedett össze '''[[Item:Q335903|Kandinszkij]]'''jal'''<code>[[Kandinszkij, Vaszilij Vasziljevics|→]]</code>''' és '''[[Item:Q335904|Klee]]'''vel'''<code>[[Klee, Paul|→]]</code>''', többször is kiállított a Der Blaue Reiter csoporttal, kapcsolatba került a ''Der Sturm''mal. 1913-ban egy új francia festészettől szóló, Lipcsében megjelenő antológiához írt előszót ''(Neue französische Malerei)''. Őrültséget színlelve kerülte el a háborúba való bevonulást, Zürichbe távozott. Itt találkozott Sophie Taeuberrel, akit 1922-ben feleségül vett, illetve – Hugo Ball meghívására – csatlakozott a dadaistákhoz. A Cabaret Voltaire egyik alapítója, állandó résztvevője, szervezője, a ''Dada'' állandó szerzője. 1920-ban részt vett a kölni DADA-csoport megalakításában, valamint a Dada-Vorfrühling nevű, botrányba fulladt kiállításon is. Párizsba való költözését követően a szürrealistákhoz csatlakozott, de mindvégig megmaradt a dadaizmus „szellemisége” mellett. 1936-ban ő is aláírta Tamkó Sirató Károly párizsi ''Dimenzionista manifesztum''át. 1940-ben a német megszállás elől a Párizs környéki Meudonból Dél-Franciaországba, majd két év múlva Zürichbe menekült. 1946-ban költözött vissza Meudonba. Kollázsokat, reliefeket, festményeket és szobrokat alkotott. Gyakran hagyatkozott az általa a „véletlen törvényének” nevezett elvre (széttépett rajzaiból alkotott kollázsokat, amelyeket nem is szignált). Első verseskötetei 1920-ban jelentek meg ''Der Vogel Selbdritt'' (''A hároménű madár'', Berlin), illetve a ''Die Wolkenpumpe'' (''A szélpumpa'', Hannover) címeken, ezt követte 1924-ben a ''Der Pyramidenrock'' (''A piramisszoknya'', Zürich). El Liszickijjel 1925-ben összeállították az „izmusok” háromnyelvű antológiáját szócikkekkel és fogalommagyarázatokkal ''(Die Kunstismen)''. 1945-ig írott verseinek összegyűjtött kiadása 1946-ban Párizsban, ennek esszékkel kiegészített változata 1948-ban New Yorkban jelent meg. Emlékeit, visszaemlékezéseit ''Unsern täglichen Traum'' ''(Mindennapi álmaink)'' címen adta ki 1955-ben Zürichben, összegyűjtött művei 1963-ban jelentek meg egy kötetben. A '''''[[Item:Q336957|Ma]]<code>→</code>''''' 1921-es és 1922-es évfolyamaiban összesen négy, első két kötetében közölt verse jelent meg '''[[Item:Q239034|Barta Sándor]]<code>→</code>''', '''[[Item:Q165060|Kudlák Lajos]]<code>[[Kudlák Lajos|→]]</code>''', '''[[Item:Q236287|Kovács Kálmán]]<code>[[Kovács Kálmán|→]]</code>''' és '''[[Item:Q335946|Sánta Pál]]<code>[[Sánta Pál|→]]</code>''' fordításaiban, de korábban, már a ''Ma'' első, 1920-as bécsi előadóestjén is elhangzottak versei (majd az 1921 őszi matinén is). A ''Ma'' 1922/4-es számában két faplasztikáját és két rajzát is közölték, az ''Alkotás'' 1947-es folyamában egy fametszete látott napvilágot. Egy kései levél szerint Arp az első feleségétől Zürichben hallott '''[[Item:Q45937|Kassák]]'''ról'''<code>→</code>''', akitől elhozta neki a ''Ma'' lapszámait, valamint az ''Új művészek könyvé''t, sőt, egy emlékművet kívánt neki szentelni. (Az ''IS'' című lap 1924-ben közölte eredetiben ''Befiederte Steine'' című versét.) |
Latest revision as of 15:04, 3 January 2024
Hans Peter Wilhelm Arp (Strasbourg, 1886. szeptember 16. – Basel, 1966. június 7.) német-francia szobrász, festő, költő. Szülővárosában, Weimarban és Párizsban tanult. Az 1910-es évek elején Münchenben ismerkedett össze Kandinszkijjal→ és Kleevel→, többször is kiállított a Der Blaue Reiter csoporttal, kapcsolatba került a Der Sturmmal. 1913-ban egy új francia festészettől szóló, Lipcsében megjelenő antológiához írt előszót (Neue französische Malerei). Őrültséget színlelve kerülte el a háborúba való bevonulást, Zürichbe távozott. Itt találkozott Sophie Taeuberrel, akit 1922-ben feleségül vett, illetve – Hugo Ball meghívására – csatlakozott a dadaistákhoz. A Cabaret Voltaire egyik alapítója, állandó résztvevője, szervezője, a Dada állandó szerzője. 1920-ban részt vett a kölni DADA-csoport megalakításában, valamint a Dada-Vorfrühling nevű, botrányba fulladt kiállításon is. Párizsba való költözését követően a szürrealistákhoz csatlakozott, de mindvégig megmaradt a dadaizmus „szellemisége” mellett. 1936-ban ő is aláírta Tamkó Sirató Károly párizsi Dimenzionista manifesztumát. 1940-ben a német megszállás elől a Párizs környéki Meudonból Dél-Franciaországba, majd két év múlva Zürichbe menekült. 1946-ban költözött vissza Meudonba. Kollázsokat, reliefeket, festményeket és szobrokat alkotott. Gyakran hagyatkozott az általa a „véletlen törvényének” nevezett elvre (széttépett rajzaiból alkotott kollázsokat, amelyeket nem is szignált). Első verseskötetei 1920-ban jelentek meg Der Vogel Selbdritt (A hároménű madár, Berlin), illetve a Die Wolkenpumpe (A szélpumpa, Hannover) címeken, ezt követte 1924-ben a Der Pyramidenrock (A piramisszoknya, Zürich). El Liszickijjel 1925-ben összeállították az „izmusok” háromnyelvű antológiáját szócikkekkel és fogalommagyarázatokkal (Die Kunstismen). 1945-ig írott verseinek összegyűjtött kiadása 1946-ban Párizsban, ennek esszékkel kiegészített változata 1948-ban New Yorkban jelent meg. Emlékeit, visszaemlékezéseit Unsern täglichen Traum (Mindennapi álmaink) címen adta ki 1955-ben Zürichben, összegyűjtött művei 1963-ban jelentek meg egy kötetben. A Ma→ 1921-es és 1922-es évfolyamaiban összesen négy, első két kötetében közölt verse jelent meg Barta Sándor→, Kudlák Lajos→, Kovács Kálmán→ és Sánta Pál→ fordításaiban, de korábban, már a Ma első, 1920-as bécsi előadóestjén is elhangzottak versei (majd az 1921 őszi matinén is). A Ma 1922/4-es számában két faplasztikáját és két rajzát is közölték, az Alkotás 1947-es folyamában egy fametszete látott napvilágot. Egy kései levél szerint Arp az első feleségétől Zürichben hallott Kassákról→, akitől elhozta neki a Ma lapszámait, valamint az Új művészek könyvét, sőt, egy emlékművet kívánt neki szentelni. (Az IS című lap 1924-ben közölte eredetiben Befiederte Steine című versét.)
Arp, Hans. „Die Wolkenpumpe ciklusból”. Fordította Kudlák Lajos. Ma 6, 5. sz. (1921): 55.
Arp, Hans. „A virágszfinx”. Ma 7, 7. sz. (1922): 45.
Arp, Hans. „Der Vogel zelbdritt verseiből”. Fordította Kovács Kálmán. Ma 6, 9. sz. (1921): 118.
Arp, Hans. „»Die Wolkenpumpe« ciklusból”. Fordította Sánta Pál. Ma 7, 5–6. sz. (1922): 15.
Arp, Hans. „Faplasztika”. Ma 7, 4. sz. (1922): 55.
Arp, Hans. „Faplasztika”. Ma 7, 4. sz. (1922): 57.
Arp, Hans. „Rajz”. Ma 7, 4. sz. (1922): 51.
Arp, Hans. „Rajz”. Ma 7, 4. sz. (1922): 61.
Arp, Jean. „Fametszet”. Alkotás 1, 3–4. sz. (1947): 7.