Difference between revisions of "Csáktornyai Zoltán"
(Created page with "Csáktornyai") |
|||
| Line 1: | Line 1: | ||
| − | Csáktornyai | + | '''Csáktornyai Zoltán (Budapest, 1886. december 5. — Budapest, 1921. március 20.):''' magyar festő, a nagybányai művésztelep második nemzedékének tagja. Édesanyja nevelte, nagybátyja, Diener-Dénes József művészeti író támogatta. A nagybányai szabadiskolában tanult, mestere Iványi Grünwald Béla volt. |
| + | |||
| + | A párizsi Julian Akadémián Laurens tanította, továbbá dolgozott Firenzében is. 1911- | ||
| + | |||
| + | ben Nagybányára költözött orosz szobrásznő feleségével együtt, két gyermekük született. Festett a kecskeméti művésztelepen is. Előbb 1906-ban volt jelen csoportos kiállításon a Műcsarnokban, valamint szerepelt a párizsi Őszi Szalonon. 1912-ben részt vett a nagybányai jubiláris tárlaton. 1912-ben Rökk-Szilárd díjat kapott. 1913-ban a Nagybányai Festők Társasága törzstagjává választották. 1919-1921-ben kollektív, korai halála után, 1922-ben poszthumusz kiállítása volt az Ernst Múzeumban. | ||
| + | |||
| + | A csoportos Ernst Múzeum-beli kiállításról meglehetősen élesen Kahána Mózes írt műkritikát a ''Má''ba 1919-ben, nehezményezve, hogy a nagybányai és a kecskeméti iskola a világháború után is maradt passzív szemlélője az életnek, és megelégszik pusztán benyomásokkal, vagy legfeljebb ezen túl az ész munkájával. Csáktornyai Zoltánról ezt írja az antiimpresszionizmus jegyében: „… színeket, formákat (s ők mondják) levegőt úgy tűzött a vászonra, hogy a fogékony polgár fizikai fájdalmat érezzen, mert nem lehet rajta a képen, s nem olvadhat fel a vízbeugrás érzékiségében (Fürdés előtt.) Nála a lövészárok (!!!) az eredetien földszínű árokdarab, amelynek levegője van, semmi más!!” | ||
| + | |||
| + | |||
| + | Kahána Mózes. „Ernst-muzeumbeli impressziókról | ||
Revision as of 14:52, 23 January 2025
Csáktornyai Zoltán (Budapest, 1886. december 5. — Budapest, 1921. március 20.): magyar festő, a nagybányai művésztelep második nemzedékének tagja. Édesanyja nevelte, nagybátyja, Diener-Dénes József művészeti író támogatta. A nagybányai szabadiskolában tanult, mestere Iványi Grünwald Béla volt.
A párizsi Julian Akadémián Laurens tanította, továbbá dolgozott Firenzében is. 1911-
ben Nagybányára költözött orosz szobrásznő feleségével együtt, két gyermekük született. Festett a kecskeméti művésztelepen is. Előbb 1906-ban volt jelen csoportos kiállításon a Műcsarnokban, valamint szerepelt a párizsi Őszi Szalonon. 1912-ben részt vett a nagybányai jubiláris tárlaton. 1912-ben Rökk-Szilárd díjat kapott. 1913-ban a Nagybányai Festők Társasága törzstagjává választották. 1919-1921-ben kollektív, korai halála után, 1922-ben poszthumusz kiállítása volt az Ernst Múzeumban.
A csoportos Ernst Múzeum-beli kiállításról meglehetősen élesen Kahána Mózes írt műkritikát a Mába 1919-ben, nehezményezve, hogy a nagybányai és a kecskeméti iskola a világháború után is maradt passzív szemlélője az életnek, és megelégszik pusztán benyomásokkal, vagy legfeljebb ezen túl az ész munkájával. Csáktornyai Zoltánról ezt írja az antiimpresszionizmus jegyében: „… színeket, formákat (s ők mondják) levegőt úgy tűzött a vászonra, hogy a fogékony polgár fizikai fájdalmat érezzen, mert nem lehet rajta a képen, s nem olvadhat fel a vízbeugrás érzékiségében (Fürdés előtt.) Nála a lövészárok (!!!) az eredetien földszínű árokdarab, amelynek levegője van, semmi más!!”
Kahána Mózes. „Ernst-muzeumbeli impressziókról