Vjera Biller (Đakovo [Dakovár], 1903. december 7. – Hartheim, 1940. május 28.) horvát festő-grafikus.
Vjera Biller 1903. december 7-én született az Osztrák-Magyar Monarchia területén található Đakovóban. Édesapja zsidó nagybirtokos volt. Billerék később Eszékre, majd Zágrábba→ költöztek, 1912-ben pedig Vjera iskoláztatása érdekében Budapesten telepedtek le. 1919-ben, 16 évesen részt vett a Ma→ grafikai kiállításán. A Zenit mozgalom→ tagja, többször vett részt és ért el kritikai sikereket a német Der Sturm→ folyóirat kiállításain. 1924-ben Hannoverben állított ki. Ekkortól családjával Abbáziában élt, majd 1932 márciusában Bécsbe→ költözött, ahol skizofrén pszichózissal diagnosztizálták. Több helyen kezelték. Betegsége idején már nem festett. Az ausztriai Anschluss után a nácik – mint zsidó „elmebeteget” – átvitték az Am Feldhof Pszichiátriai Klinikára, ahol orvosi kísérleteknek vetették alá. 1940-ben egy csoporttal Hartheimbe szállították, s az Eutanázia-hadművelet keretében gázzal kivégezték.
Az egyik legismertebb horvát avantgárd festőnek számít, alkotásai egészen New Yorkig megtalálhatók. A Women of Der Sturm című kiállításon, amely 2015 októberében nyílt meg Frankfurtban, ugyancsak bemutatták képeit. Egyik leghíresebb szériája az ún. velencei sorozat. Életművének fő motívuma a gyermekiesség, a gyermeki lét, ezért – hasonlóan Chagallhoz→ – gyakran szokták a (zsidó) expresszionista primitivizmus→ vonulatába sorolni.
A Ma 1919-es (VII.) grafikai kiállításán hat pasztellel szerepelt, kiállítótársai Uitz Béla→, Máttis Teutsch János→, Schadl János→, Bortnyik Sándor→, Ruttkay György→, Spangher Ferenc→ voltak. A folyóirat 1919. január 26-i számában le is hozták a katalógust, s illusztrációként néhány kiállított művet is bemutattak, de Vjera Biller képei nem szerepeltek az utóbbiak között. Hevesy Iván→ ugyanitt kritikát írt a tárlatról, amelyben nem elemzi ugyan külön a bemutató művészek munkáit, de megállapítja az új (a nem naturalista) grafikai irányokról (expresszionizmus, kubizmus→, primítívek), hogy közös vonás bennük az abszolút kép megalkotásának igénye, azaz hogy a puszta természetábrázolással szemben absztrahálják a természettől kapott formákat a síkban. Az új művész a jelenségek aktív alakítója, s az élet belső organikus rendje érdekli.
1919. jan. 25. A MA grafikai (VII.) kiállítása: Uitz Béla, Máttis Teutsch János, Schadl János, Bortnyik Sándor, Ruttkay György, Biller Vjera és Spangher Ferenc munkái.
Hevesy Iván. „A MA grafikai kiállításához. Biller Vjera, Bortnyik Sándor, Máttis Teutsch János, Ruttkay György, Schadl János, Uitz Béla”. Ma 4, 1. sz. (1919): 6.
Subotić, Irina. „Vjera Вiller. Paintress of Urban Naive Art”. In Ingrid Pfeiffer és Max Hollein, szerk. Sturm-Frauen. Künstlerinnen der Avantgarde in Berlin 1910-1932 / Sormwomen. Women Artists of the Avant-Garde in Berlin 1910-1932. Frankfurt– Wienand: Schirn Kunsthalle, 2015. 356-358.
Wilhelm, Mirjam E. . „»A Child in Every Artist?«: Vjera Biller and Jewish Primitivism in the Berlin Sturm Avant-garde”. Ars Judaica: The Bar-Ilan Journal of Jewish Art. Volume 17 (2021): 87-107.