Vincent Willem Van Gogh (Zundert, 1853. március 30. – Auvers-sur-Oise, 1890. július 29.), holland festő. Tizenhat éves korától egy európai galériahálózat különböző székhelyein dolgozott, majd lelkésznek tanult. Zavaros és szerencsétlen magánéleti ügyei miatt testvére, Theo kivételével a család megszakította vele a kapcsolatot. 1886-ban Párizsban ismerkedett meg az impresszionizmussal, 1888-ban vidékre, Arles-ba utazott. Ekkor kezdődtek rosszullétei, amit elmegyógyintézeti kezelés, majd öngyilkossága követett. Halála után másfél évtizeddel vált egyre híresebbé, az expresszionizmus egyik előfutáraként kezdték tisztelni. A Ma→ 1917/6-os számának címlapján a Kávézó terasza este (1888) című festményének rajza szerepelt. Kassák az Egy lélek keresi magát (1948) című művészregényében a főhős, Dorogi Károly egyik fő inspirációs forrásaként, mestereként szolgált. Halálának ötvenedik évfordulójára Kassák a Kelet Népében (1941/1) publikált róla esszét, kijelentve, hogy a „festők között ma a legelső sorban van a helye”.
Van Gogh, Vincent. „Rajz”. Ma 2, 6. sz. (1917): 81.
Van Gogh, Vincent. „Dajka”. Kortárs 1, 3. sz. (1947): 75.
D. Zs. [Dénes Zsófia]. „Vincent van Gogh”. Bécsi Magyar Újság, 1923. április 28., 5.
Kassák Lajos. „Vincent Van Gogh (Halálának 50. évfordulójára)”. Kelet Népe 7, 1. sz. (1941): 12–13.
Pán Imre. „Művészek forradalma. Cézanne, Van Gogh, Gauguin”. Kortárs 1, 3. sz. (1947): 74.