Pablo Ruiz Picasso (Málaga, 1881. október 25. – Mougins, 1973. április 8.) spanyol festő, szobrász, keramikus és díszlettervező. La Coruñában, Barcelonában és Madridban tanult. Először Barcelonában állította ki képeit 1900-ban, ugyanebben az évben Párizsba utazott, ahol 1904-ben végleg letelepedett. Picasso az 1900-as évek elején végleg maga mögött hagyta az akadémikus stílust: kék korszakában (1901–1904) ridegebb, rózsaszín korszakában (1904–1906) derűsebb tónusú képeket festett. Számos ismeretséget kötött a párizsi művészvilág prominenseinek körében (Guillaume Apollinaire, Georges Braque, Max Jacob, Gertrude Stein stb.), Matisse hatására „afrikai stílusban” kezdett el festeni, ennek az időszaknak a legismertebb eredménye a kubizmus első jelentős alkotásának tekintett Az avignoni kisasszonyok című kép (1907) – a kép ugyanakkor nem aratott osztatlan sikert, Picasso 1916-ig egyszer sem állította ki. Az elkövetkező években Picassoóak nemcsak stílusán, hanem egzisztenciális helyzetén is sikerült változtatnia: képeit végre sikerült eladnia, egyre ismertebb vált külföldön is. Az első világháború alatt jelmezeket tervezett a Gyagilev vezette orosz balett-társulatnak. A háború után festészetében először neoklasszicista, majd szürrealista fordulat következett. 1937-ben a párizsi világkiállításon állította ki a Guernica című tablót, amellyel a nemrég kirobbant spanyol polgárháború borzalmaira reflektált (a címadással egy lebombázott baszk városra utalt). 1939–1940-ben a New York-i MoMÁ-ban rendezték meg retrospektív kiállítását. Picasso ekkoriban a költészet és a szobrászat felé is nyitott, két szürrealista színpadi darabot is írt, sőt, az 1940-es 1950-es években a Francia Kommunista Párt tagja is volt. Életét végigkísérték zavaros szerelmi ügyei: három nőtől négy gyermeke született, kétszer házasodott meg, másodszor nyolcvan éves korában. 1978-ban Tage Danielsson svéd rendező nagysikerű abszurd filmkomédiát rendezett életéről Picasso kalandjai címen. Az avantgárd festészet kétségkívül legismertebb alkotója jószerivel minden fontosabb avantgárd stílussal és (az ezeket megalakító és formáló) művészi körrel kapcsolatba került. Kassák egyik leggyakrabban hivatkozott művésze, szinte mindegyik folyóiratában közölt tőle képeket. Párizsi „csavargásai” során ismerkedett meg művészetével, 1926-ban a következőképpen írt róla Az új művészet él! című írásában: „Picasso 1920–25 között készült képei, színpad-, figura- és kosztümtervei az új művészet legszélsőségesebb és egyben legerősebb munkái közé tartoznak”. Hatvanadik születésnapjára külön írást szentelt neki (Pablo Picasso 60 éves), 1947-ben a Mesterek köszöntése ciklusban verset írt róla.
Picasso, Pablo. „Festmény”. Ma 2, 11. sz. (1917): 173.
Picasso, Pablo. „Festmény”. Ma 4, 8. sz. (1919): 197.
Picasso, Pablo. „Festmény”. Ma 7, 2. sz. (1922): 21.
Picasso, Pablo. „Der erste manager aus »La parade« Ballett von Jean Cocteau”. Ma 9, 8. sz. (1924): 170.
Picasso, Pablo. „Kép”. Dokumentum 2, 3. sz. (1927): 27.
Picasso, Pablo. „Rajz”. Munka 9, 52. sz. (1936): 1605.
Picasso, Pablo. „Rajz”. Munka 10, 57. sz. (1937): 1813.
Picasso, Pablo. „Rajz”. Munka 12, 65. sz. (1939): 2260.
Picasso, Pablo. „Csendélet”. Alkotás 1, 1–2. sz. (1947): 17.
Picasso, Pablo. „Díszletterv”. Alkotás 1, 7–8. sz. (1947): 45.
Picasso, Pablo. „Két illusztrációja Balzac »Ismeretlen remekmű« című regényéhez”. Kortárs 1, 3. sz. (1947): 86–87.
Picasso, Pablo. „Szobrásznő”. Kortárs 1, 5. sz. (1947): 141.
g. e. [Gáspár Endre]. „Francia, német, olasz és angol szemle. 2×2 1, 1. sz. (1922): 59–63.
Ernst, Joseph. „Surrealisme”. Ma 10, 3–4. sz. (1925): 204.
Kassák Lajos. „Pablo Picasso 60 éves”. Magyar Nemzet, 1941. november 5., 9.
Kassák Lajos. „Picasso”. Alkotás 1, 1–2. sz. (1947): 16.
Pán Imre. „Művészek forradalma. Picasso és a kubisták”. Kortárs 1, 5. sz. (1947): 140.