Annotáció Q339768

82.

K: PIM Kézirattár V-an. V 649. sz. Petőfi István „Versek és Hadjárati "s Uti Jegyzetek" című autográf versesfüzete 4. I. (A szöveg alatti keltezés is tőle származik.) A füzet 4-rét nagyságú, utólag 1-96. lapszámmal ellátott vegyes versgyűjtemény; végén magyar költők ismertebb verseit s 219 magyar népdalokat is tartalmaz. — Ugyanezt a verset P. István fölvette 1858-ban összeírt „Költemények 1844—1858." című versesfüzetébe is (uo. V-an. V 648. sz. 2. I.; a kézirat leírását l. alább, 99. sz. jegyz.), , Bátyámhoz" címmel, némileg módosított, javítgatott szöveggel. Mi e közlésben az eredetit követtük, amely feltehetőleg a P-nek 1844-ben valóban elküldöttel azonos; helyesírásában is hívebben tükrözi keletkezése idejét, mint az 1858 utáni, átírt változat. —

M: „Petőfi István versei." (Szerk.) Dr. Bajza József. Bp. 1909. [Petőfi-Könyvtár 17.] 38. (A szerkesztő a későbbi szöveget közölte.) Az ifjabb Petrovics István (a „Petőfi" nevet később vette föl, l. uo., 99. sz. jegyz.) e versben bátyjának Szülőimhez című költeményére utal, melyben P — meggazdagodása esetére — „csinos ház" -at, „Szép kocsi"-t stb. ígér, majd így folytatja: , Pistinak meg majd veszek / Drága paripákat, / Rajtok jó Istók öcsém / Vásárokra járhat." (L. VP 1. k. 150.) P Sándornak ez a verse a Pesti Divatlapban, 1845. ápr. 10-én jelent meg először (I. EPN 68.), de magát az eredeti kéziratot (mely nem maradt fönn) feltehetőleg már 1844 kora őszén elküldte szüleinek Dunavecsére, ahol hamarosan öccse is olvashatta; István Kunszentmiklóson élt ugyan mint az ottani hússzék bérlője, de gyakran időzött szülei körében (vö. PKrK 2. k. 372.); a Szülőimhez című költői levélre válaszoló versét szeptember-október folyamán írhatta, s valószínűleg bátyjának is megküldte.