Annotáció Q336071

111.

K: OL, C 120. A Központi Könyvvizsgáló Hivatal iratai. Protocollum 1846. Előadó: Czech [János]. — Vö. Kiss D. 76. (II[/19. sz.) 2. sz. facs. —

M: A fenti hasonmás közléstől eltekintve kiadatlan; a rendelkező rész (a 2. bekezdés) nyomán Reseta János cenzorhoz intézett felszólításnak hasonlóan — bár nem mindenütt szó szerint azonosan — fogalmazott szövege azonban 1968 óta ismeretes (Il. köv. adat és jegyz.). P A helység kalapácsa című komikus hőskölteményét 1844-ben eladta Geibel Károly pesti könyvkiadó- és kereskedőnek, aki azt 1844. október utolsó napjaiban könyvalakban megjelentette (vö. PKIK 2. k. 421.). Amikor a költő (1846. második negyedében) összes költeményei kiadására készült, közéjük — 1846. jún. 22-én Emich Gusztáv könyvkiadóval kötött Szerződésének tanúsága szerint — A helység kalapácsát is fel akarta venni (l. VP 7. k. 638.). Geibel azonban nem volt hajlandó visszáadni P-nek a kiadási jogot: , Kolopacs geb" ich nicht!" (Nem adom a Kalapácsot!), mondta neki, mivel sok eladatlan példány hevert még a raktárában, s arra számított, hogy az Összes költemények megjelenése után könnyebben túladhat rajtuk (I. PKrK 2. k. 422.). Heves összeszólalkozásra kerülhetett sor, s P feltehetőleg azzal távozott tőle, hogy költeményét csak azért is ki fogja adatni, mert Geibel ezután a Központi Könyvvizsgáló Hivatalhoz fordult ennek megakadályozása végett. Beadványa (tudomásunk szerint) nem maradt fenn ugyan, de tartalmáról a szóban forgó jegyzőkönyvrészlet tájékoztat, s ismeretes az az utasítás is, amelyet a Hivatal — e jegyzőkönyvi határozat folytán — Reseta János pesti cenzornak szept. 4-én küldött meg (I. köv. adat és jegyz.). Ennek keltéből ítélve Geibel augusztus végén készíthette és nyújthatta be folyamodványát. Nem tudjuk, hogy P végül is próbálkozott-e azzal, hogy felvétesse komikus hőskölteményét az Összes költemények egykötetes kiadásának nyomdai kéziratába, vagy az említett szóváltás után eleve lemondott róla; tény, hogy a megjelent kötetből kimaradt. (A költő verseinek összegyűjtött kiadásába az 1874. évi ún. „díszkiadás"-sal került be először: „Petőfi költeményei." Bp. Athenaeum, 600—616.; Emich Gusztáv közölni akarta ugyan már az 1851. évi Újabb költeményekben, ezt azonban még megjelenése előtt elkobozták.) — Geibel az Összes költemények 1847. márc. 15. körüli megjelenése után néhány héttel, ravasz ötlettel, „Pótlék Petőfi összes költeményeihez!" címen kezdte hirdetni a komikus eposz 1844. évi kiadásának raktárán heverő példányait; erre Jókai (névtelenül) — nyilván P kérésére vagy felhatalmazásával — a Jelenkor máj. 20-i száma „Budapesti napló" című rovatában azzal válaszolt, hogy a költemény „szántszándékosan kihagyott műve a költőnek, mellyet önmaga kitagadott és félrevetett" (vö. EPN 292., 306.). Ez a fentiek értelmében csak a költő jogos visszavágása lehetett a kiadónak az átengedés megtagadása és a fenti hirdetésben nevével való visszaélés miatt. (Vö. még mindezzel PKrK 2. k. 422- 423.). —

terjedékü: terjedelmű. —

Petőfi nyugtatványát a tőle felvett dijról: ez nem maradt fenn; Zilahy Károly „Petőfi Sándor életrajza" (Pest, 1864. 59.) szerint P 40 vft-ot kapott költeménye kéziratáért Geibeltől); Jókai viszont fent említett hírlapi glosszáját úgy kezdi, hogy Geibel „adta ki egy időben Petőfi vHelység kalapácsátc, akkoriban valamivel többet fizethetett neki érte tíz bankó [váltó] forintnál". (Tíz váltó forint négy pengő forintot ért, tehát a tizedrészét a Zilahytól tudni vélt vételárnak!) A Petőfi-irodalom Zilahy 40 vft-os adatát fogadta el (I. FPÉ 2. k. 86., Törő Gy.: TanPet 66. stb.). —

engedményése: „engedményes"-nek nevezték azt a személyt, akinek valamely szerző műve tulajdonjogát átengedte. —

könyvbírálati k.k. utasítvány: ennek a „kaiserlich-königlich", azaz császári és királyi rendeletnek a szövegét nem találtuk.