Adattári adat Q339770
99.
Öccsének verse róla s kettejük kapcsolatáról
[Vár-Palota?] 1845. [nov. — dec.?]
Petőfi István:
Sokan kérdeztek[!]...
Sokan kérdezték már tőlem:
„Petőfi, az én testvérem?"
Büszkén feleltem meg erre:
„Én vagyok egyetlen öcscse."
Azt is mondták: „hogy nevemet
Mért nem magyarositom meg,
Csináljak én is verseket
Van bennem költői ihlet."
Nevem, ha megújítanám,
Haragudnék rám az apám;
Hogyha verseket csinálok,
Megölnek a kritikusok.
Költő lenni bár szép dolog,
De e vágyról én lemondok! ...
Gyenge madár képzeletem
Magasra nem röpithetem;
Alant jár az a föld felett,
Elérheti minden gyerek:
Szárnyát szegnék, dobálnák is,
Megrugdalna a szamár is.
Állj ki bátyám, te a sikra! ..
Végzetünk könyvében írva:
Hogy te a menny s földet bejárd, . . .
Én reám vár tagló és bárd.
De ha lelked megvagdalják,
Szived vérben-fagyban hagyják,
Bekötözöm sebeidet,
S fölmelegűlsz szivem felett.
1845.