Adattári adat Q339065

25.

Tompa Mihály - Szemere Miklóshoz

[Eperjes, 1845. május végén.]

Kedves barátom!

Én leveledet annak idején kapván, azonnal irom válaszomat. - Petőfi levelét nem láttam, a postán egyre kerestetem, de mit sem tudnak felőle; tán elveszett?

Tehát szóljunk a látogatás igéretéről. Én minden pillanatban kész volnék igéretünket beváltani s hozzad rohanni, – mikor nem kivánkozott én lelkem Lasztóc halmaira, mint a szomjú szarvas a kútfejekre? az írás szerént – de Kerényi nem jöhet fontos okoknál fogva. Először egész majusunkat Petőfi foglalta le itt létével; s most Kerényinek okvetlen Pestre kell mennie testvér bátyjával lévén családi dolga; igy hát lehetetlen mennünk, legalább magamnak lehetetlen. Petőfi, ki szinte igérkezett hozzád, a Szepességen tölti idejét, - egy szavában Erdélybe szándékozik szinészkedni; más szavában Kassára jő a Komlósy-társasághoz; harmadikban Pápára megy hirnöki bírálójával bárbajra [így!] kelni; negyedikben pedig Pestre visza tér. E beszédekből láthatod hogy nem lehet az ember okos, és nem tudni: látogat-e meg ő téged vagy sem? – [. . .]

Kaján Abel (Pak Albert:) itt utazott keresztül s velünk pár napot mulatott; sokat beszéltünk Petőfiről,-ő azt mondja hogy a hirnöki bírálat minden betüjét felse vette, csak a hol ezt [így!] állott: Petőfit, minden hiányai mellett is Kerényi és Tompa után tesszük; Pak azt mondja hogy erre annyira tüzbe jött, hogy rögtön Pápára akart menni, birálóját (Szeberényt:) egyenesen agyon lőni. - Hogy Sándor, Vörösmarty és Petőfin kivül e honban költőt nem ismer és nem tart, –de csak firkálokat ezt én több szavaiból nyilvánosan kiértettem; megkell vallani hogy dús ér Petőfi, de annyira el van kényeztetve és kapatva, hogy minden betűjét halhatlannak hiszi. – Kár érte!

Hát nem mondtam-e én azt neked százszor hogy Sujánszkyt roppant költőnek tartja, a világ? - Hidd el édes barátom! nincs vágyam ezeket az embereket megismerni.

Petőfi, Császárt Vahotot, Sándort t.i., Frankenburgot szinte gyalázta, de hogy Kuthy ilyen őrült ostoba ember legyen, azt nem hittem volna soha; hogy kalvinista léttére igy megtudjon bolondulni, ez csoda! Majd meg lásd hogy a vita következtében, legrosszabb darabjainkat fogja a szépek könyvében adni.– – – – –[. . .]

Mit a Ciprus lombokból a pestidivatlapban nem szerettem, azt a füzetben útálom, mondám magának is Sándornak; de a többieket- nehányat kivéve - igen szeretem, és így láthatod hogy itéletem nem változott,-hogy kötet-nek volt előre kiabálva ez minden esetre charlatanság. - Egyébiránt Petőfi szerelméről, valamint az egész fiúról sok beszélni valóm leend veled, ha együtt leszünk. [. . .]

Pesten egyátaljában nem szerettetünk ezt Petőfi nyiltan kimondá. - Hát az a Sárosy? istenugyse! nem vágyik lelkem ezen emberek közé. [. . .]