Adattári adat Q336065

109. Petőfiné Szendrey Júlia – Tomasekné Lauka Terézhez

Pest, február 20. 848.

[...] Elképzelheted-e, hogy én egyetlen bálban, egyetlen estélyen sem voltam? Az elsőkbe jegyeket, s erre pár meghívást kaptunk, de mind e csábítások dacára mi itthon maradtunk! És millyen örömmel, s hányszor emlegetjük egy illyen estén át, hogy mennyivel jobb együtt, magányosan lennünk. Mennyit beszélnek a hosszu téli estékről az emberek, hány társaságra, játékra, mulatságra unnak egy télen által, s mi, mindezek nélkül úgy üzzük az estéket, úgy futnak ezek tőlünk, hogy többnyire 11 órakor, sőt néha még későbben fekszünk le. [...]

[...] Most egy kérésem van hozzád, kedvesem, mit, ugy hiszem, nem fogsz rosz néven venni tőlem, mert csak a szükség ösztönöz rá, ez pedig, mint tudhatod, törvényt is ront, annál inkább az illedelmet, szabályaival együtt leronthatja. Mielőtt eljöttem hazulról, kedves Mamádnak Shakspeare műveiből 3 kötetet leadtam, mire most igen nagy szükségünk volna, és ezért ha csak lehet, igen kérlek, édes Thézim, első alkalommal, küldjétek el azt nekünk. Mint hallhattad, Sándorom most Shakspearet fordítja, és ámbár angolból az eredetiből, de még is szükséges, hogy minél többel hasonlíthassa és egyeztethesse: tehát erre ez a kiadás is kell, a többit pedig édes Apám ollyan szives volt nekem elküldeni, tehát csak az hibázik belőle. Egyes kötetekben ezt nem vehetjük meg, s így nem pótolhatjuk a három hiányzót, s egyedül ez vehet rá, hogy e kérésemmel alkalmatlankodjam nálad. Ugy hiszem most tavasszal hamarább akad Pestre alkalom. [...] [Fénymásolatát l. 5. sz. mell.]