Periszkop

Periszkop. Az 1920 utáni Romániához került területek (a Partiummal, Bánság keleti részével és dél-Bukovinával kibővített történelmi Erdély) első avantgárd irodalmi és művészeti szemléje. 1925-ben négy, 1926-ban egy száma jelent meg Aradon, Szántó György szerkesztésében. Budapesti szerkesztője Szélpál Árpád, csehszlovákiai szerkesztője Fábry Zoltán, Párizsból Tihanyi Lajos gyűjtötte számára a kéziratokat. A lap példaképéül a Querschnitt haladó szellemű igényes revüje, valamint Kassák Bécsben szerkesztett Ma című lapja szolgált. A folyóirat igényes tipográfiája a nagyváradi Sonnenfeld-nyomdában készült. A Periszkop egyszerre számított művészi forradalmat hirdető folyóiratnak és olvasmányos magazinnak, a kor irodalmi-művészeti lapjaitól eltérően ugyanis számos területet igyekezett átfogni. Oldalain helyet kapott a politika és a társadalom problematikája, különoldalain nagy mennyiségű fotót közölt az aktualitásoktól a sporteseményekig, a filmszínészek és színésznők portréitól a legújabb technikai-műszaki gépcsodákig. Mindez az avantgárd művészetnek és irodalomnak a kíséretében, melyeknek elsődleges hirdetője akart lenni. A köréje csoportosuló képzőművészek is értelemszerűen az avantgárd jegyében alkottak: Schiller Géza, Pál István, Kóra-Korber Nándor. Minthogy a lapalapító-szerkesztő érdeklődése elsődlegesen képzőművészeti irányultságú volt, a művészeti anyag minősége és mennyisége számos esetben meghaladta a szépirodalmi részt. Szántó György révén a lapban egyszerre találkoztak a régebbi és az újabb avantgárd törekvések. A Periszkop indításának idején Szántót nem foglalkoztatta a konstruktivizmus meghaladásának igénye, sem szintetizálása, bár akaratlanul is kötődött az expresszionizmushoz, élete talán legnagyobb művészi élményéhez. A Periszkop szervezése és megjelentetése alatt írta a Bábeltornya című regényét, ez, akárcsak a jóval későbbi nagyregénye, a Stradivari is jócskán őrzi az expresszionizmus hatását. Bár rövid életűnek mondható periodikáról beszélünk, aligha volt lap a kor összmagyar irodalmi-művészeti mezején, mely többet tett volna a képi látásmód fejlesztéséért és az 1920-as évek európai, modern képzőművészetének a megismertetéséért. A lap bőséges teret nyújtott a modern átmeneteket létrehozó posztimpresszionizmus, posztszimbolizmus alkotóinak (Van Gogh, Gauguin, Toulouse-Lautrec, Pissaro, Renoir, Derain, Henri Rousseau stb.) is, akik nem mondhatók persze avantgardistáknak, de nélkülük nem jöhettek volna létre az újabb irányzatok, melyeket Picasso, Léger, Klee, Kokoschka, Brâncuşi, Archipenko, Kandinszkij, Chagall művei képviseltek. Szántó szerkesztői elve kezdetektől az volt, hogy tiszta stílusirányzatok csak elméletben léteznek. A kor erdélyi olvasói e hasábokon értesülhettek a Bauhausról, s találkozhattak Moholy-Nagy László tárgykonstrukcióival és fotóplasztikáival, akárcsak a magyar művészeti avantgárd legjobbjaival: Bortnyik Sándor, Kádár Béla, Nemes Lampérth József, Tihanyi Lajos, Uitz Béla, Kmetty János munkáival. Mellettük a „helyi” (partiumi, erdélyi) avantgárd képzőművészek legjobbjai is felsorakoztak: Kara Mihály, Kóra-Korber Nándor, Gallas Nándor, Ferenczy Béni és Mund Hugó. A képanyagot művészeti tárgyú tanulmányok és cikkek kísérték vagy eleve ilyenek vezették fel, többek között Perlrott-Csaba Vilmos, Uitz Béla, Németh Antal vagy Arthur Korn tollából. A Periszkop elsősorban művészeti folyóiratnak számított tehát, benne az irodalomnak kevesebb tér, de nem csekélyebb szerepet jutott. Közleményeiben az expresszionista világlátás és formanyelv volt az uralkodó, helyenként teret kapott a szürrealizmus is. Szerepelt a lapban Szélpál Árpád expresszionisztikus verseivel; az aktivisták új nemzedékét Becsky Andor és Dienes László képviselte; Déry Tibor dadaista, részben szürrealista hatású versekkel, Illyés Gyula pedig a francia szürrealisták modorában írott költeményével szerepelt hasábjain. Gallas Nándor rövidprózával is szerepelt a lapban, akárcsak a szerkesztő Szántó György, mellettük Faragó Nándor, Sebesi Ernő képviselte az avantgárd prózát. A kor jeles európai avantgárd alkotóit (Cendrars, Tristan Tzara, Jean Cocteau, Ivan Goll, Apollinaire) Gáspár Endre, Illyés Gyula, Németh Andor, Szegi Pál, Tamás Aladár tolmácsolták, a szerkesztő ugyanakkor több irodalmi alkotást eredeti nyelven is elhelyezett a lapban. Ilyenek voltak Apollinaire Au nord au sud, Déry Tibor Mama Russland, Neubauer Pál Intervall, Vorfrühling című versei, Bontempelli Ich in Afrika című prózája, Hans Liebstockel Marinetti und Prampolini, illetve Théo Van Doesburg Das Ende der Kunst című cikkei. A Periszkopot megelőzően Erdélyben a Napkelet fordította a legnagyobb figyelmet a nyugati avantgárd mozgalomra és az erdélyi új művészet támogatására.

SZABÓ György-GÁL István. A „Periszkop”, egy romániai folyóirat. Különnyomat a Filológiai Közlönyből. Budapest: 1962. [a lap teljes repertóriumával; függelékül többek között Illyés Kronstadti pályaudvar című verse és Surrealizmus című cikke, Kassák F. T. Marinetti című, a futuristák római kongresszusa alkalmából írott esszéje stb.] ROBOTOS Imre. „Periszkop”. Korunk 39, 6. sz. (1980): 464-466. KOVÁCS János (szerk.). Periszkop 1925-1926. Antológia. Bukarest: Kriterion, 1980. BALÁZS Imre József. Az avantgarde az erdélyi magyar irodalomban. Marosvásárhely: Mentor, 2006. https://monoskop.org/Periszkop