Tzara, Tristan

Tristan Tzara (Eredeti neve: Samuel Rosenstock) (Moineşti, 1896. április 28. – Párizs, 1963. december 25.) román származású, franciául alkotó költő, esszéíró és performer. Francia magániskolai tanulmányai során ismerkedett meg Ion Vineával és Marcel Jancóval, akikkel együtt Simbolul címen rövid életű folyóiratot alapítottak (1912). 1915-ben szülei (feltehetően egy családi botrány miatt) Zürichbe küldték, ahol az egyetemen filozófiát tanult, illetve bekapcsolódott az általa elkeresztelt dadaista mozgalomba, verseket írt és szavalt a Cabaret Voltaire-ben. 1918-as dadaista manifesztumának híre eljutott André Bretonhoz is, aminek köszönhetően Párizsba költözését követően Tzara csatlakozott a Littérature folyóirat köréhez. Tzara folyamatosan szerkesztette az irányzat először 1917-ben megjelenő folyóiratát (Dada), majd, amikor összekülönbözött Bretonnal és Picabiával, megjelentette a Le Coeur à barbe című folyóirat első és egyben utolsó számát. 1921-ben merült fel egy nagyívű antológia, a Dadaglobe összeállításának és megjelentetésének ötlete. Tzara tizenkét ország körülbelül ötven résztvevőjétől kért és kapott anyagokat az antológiához, amely szövegek és képek egyvelegét nyújtotta volna. A kb. 170 oldalasra tervezett kiadvány végül nem jelent meg. Az 1920-as évek közepétől a szürrealizmus hatása alá került. A második világháború idején részt vett a francia ellenállási mozgalomban, 1937-ben a Francia Kommunista Párt tagja lett, ahonnan 1956-ben kilépett. A Mával→ a dadaizmus párizsi időszakában került kapcsolatba, a folyóiratban 1921 és 1925 között négy szövege jelent meg, de Kassák Bécsben a Horizont-sorozatban megjelenttette Gáz-szív című drámáját is Gáspár Endre fordításában. Kassák 14. számozott versében így rögzítette meg barátja emlékezetét: „Tristán Tzara már évek előtt megírta: a madarak kakálnak a polgárok fejére”. 1956-ban meglátogatta Kassák Lajost Budapesten, a találkozásról a Szénaboglya egyik bejegyzésében olvashatunk.

Tzara, Tristan. „Jegyzet a művészetről”. Fordította Gáspár Endre. Ma 6, 8. sz. (1921): 102.

Tzara, Tristan. Gáz-szív. Fordította Gáspár Endre. Bécs: Kunstbücher, 1923.

Tzara, Tristan. „Antipirin úr első menybeli kalandja”. Fordította Németh Andor. Ma 7, 1. sz. (1921): 140–142.

Tzara, Tristan. „Kis falu Szibériában”. Fordította Gáspár Endre. Ma 7, 5–6. sz. (1922): 6.

Tzara, Tristan. „Tavasz”. Fordította Illyés Gyula. Ma 10, 1. sz. (1925): 183.

g. e. [Gáspár Endre]. „Francia, német, olasz és angol szemle. 2×2 1, 1. sz. (1922): 59–63.

Gaál Gábor. „Túl az irodalmon”. Jövő, 1922. november 2., 6.

Vajda János. „Bolygó énekes és a fehérhajú revolver”. Munka 5, 26. sz. (1932): 751–752.

Adrian Sudhalter. „Tristan Tzara, az irodalmi montázs és a Dadaglobe”. Fordította Major Réka. Helikon 63, 1. sz. (2017): 60–72.