Lékai János

Lékai János (Varasd, 1895. június 17. – New York, 1925. július 17.), magyar író, újságíró. A budapesti Kereskedelmi Akadémián végzett, hivatalnokként dolgozott. A Galilei Kör tagjaként 1918-ban sikertelen merényletet követett el Tisza István ellen. (Minderről Kassák→ részletesen beszámolt az Egy ember életében.) Letartóztatásából az őszirózsás forradalom idején szabadult. A KMP és az Ifjúmunkások Országos Szövetségének alapítója, utóbbinak elnöke is volt. A Tanácsköztársaság alatt osztályvezető volt. Kassákkal ebben a mozgalmas három évben állt kapcsolatban, a Mában→ két beszámolója és három novellája jelent meg. A Tanácsköztársaság leverésének híre Bécsben érte, ezután 1919–1920-ban két éven át illegális küldetés során Nyugat-Európa több városában fordult meg, majd a Szovjetunióba érkezett. Itt jelentek meg drámái könyv alakban (1921), New Yorkban, ahová a Komintern küldte az Új Előre című lap szerkesztője lett. Egy elbeszéléskötete és egy, a Ku-Klux-Klánról szóló regénye Németországban látott napvilágot. (1924)

Lékay [Lékai] János. „Aukciók”. Ma 2, 5. sz. (1917): 79.

Lékay [Lékai] János. „Tárlatok. Rippl Rónai József (Ernst Múzeum)”. Ma 2, 6. sz. (1917): 94–95.

Lékai János. „Szentpétervár, 1917. február 22.” Ma 3, 8–9. sz. (1918): 101–102.

Lékai János. „Barackenspial Nr. 37”. Ma 3, 4. sz. (1918): 44–45.

Lékai János. „De ha mégis?”. Ma 4, 6. sz. (1919): 134–135.

Illés László. „Szépségimádat és haláltudat egy irodalmár merénylő lelkivilágában (Lékai János, a szélsőbal szellemiségű avantgarde költő)”. Irodalomtörténet 77, 1–2. sz. (1996): 166-177.