Kandinszkij, Vaszilij Vasziljevics

Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij (Moszkva, 1866. december 16. – Neuilly-sur-Seine, 1944. december 13.), orosz festő, író. Jogi egyetemet végzett, sőt, rövid ideig jogi egyetemi oktatóként dolgozott, de 1896-ban festészeti tanulmányok végett Münchenbe utazott. 1901-ben megalakítja az akadémizmussal szembenálló Phalanx-csoportot, egy többéves európai körutat követően 1909-ben a Neue Künstlervereinigungot (Új Művészeti Társaság), majd 1911-ben Münchenben Franz Marckal a Der Blaue Reitert (Kék lovas). Ez utóbbival antológiát adnak ki, 1912-ben Berlinben megrendezik Kandinszkij első retrospektív kiállítását. A világháború kitörése miatt Moszkvába távozik, itt kultúrpolitikai tisztségeket tölt be, megalakítja a Tudományos és Művészeti Akadémiát, illetve a Művészeti Kultúra Intézetét. Személyes nézeteltérések miatt az 1920-as évekbe Németországba távozott, 1933-ig a Bauhaus tanára volt Weimarban és Dassauban. A nácik hatalomra kerülése miatt Franciaországba ment. Az absztrakt expresszionizmus egyik legjelentősebb képviselőjeként először az impresszionizmussal, majd Németországban, Szovjet-Oroszországban és Franciaországban a legkülönfélébb avantgárd irányzatokkal került kapcsolatba. Elméleti írói munkássága is jelentős volt (A szellemiről a művészetben, 1912; Pont és vonal a Síkhoz, 1926). A Tett 1916-os (betiltott) internacionális számában Színes Pál fordította le Fagott című versét. Kassák a Babitscsal folytatott vita során rá hivatkozott az újfajta kompozíciós elv bemutatásakor (Az új irodalom, A Tett, 1916/16). Kassák a Képarchitektúrában (Ma, 1922/4) úgy fogalmazott, hogy az expresszionisták közül K „jutott a legmesszebbre”, Az új orosz művészetben (Dokumentum, 1927/1) Chagall→ mellett az expresszionizmus „legnagyobb mesterének” nevezte. 1966-ban portrét írt róla (Élet és Irodalom). 1903-ban már kiállították képeit Budapesten, 1925-ben a Magyar Írásban Genthon István lefordította Félhomály című versét.

Kandinszkij, Vaszilij. „Fagott”. Fordította Színes Pál. A Tett 2, internacionális szám (1916): 280–281.

Kassák Lajos. „Az új irodalom. (A legifjabb költőknek)”. A Tett 2, 16. sz. (1916): 301–304.

Kassák Lajos. „Kandinszkij”. Élet és Irodalom 10, 50. sz. (1966): 8.