Eörsi Júlia

From wikibase-docker
Revision as of 16:02, 14 November 2023 by FöldesGyörgyi (talk | contribs)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Eörsi Júlia (Janeschdik Júlia, Eörsi Tóth Júlia, Eörsy Tóth Júlia); (Kápolnásnyék, 1889. okt. 12. – Budapest, 1958. szept. 26.), újságíró, próza- és drámaíró. A középiskolát Veszprémben, egyetemi tanulmányait Kolozsvárott végzi. Az I. világháború előtt és alatt a Világ munkatársa, 1925–1937 között a Medve utcai Polgári Fiúiskola tanára, majd a Pedagógiai Könyvtár munkatársa. 1914 és 1919 között szerelmi kapcsolatban áll Juhász Gyulával, akit úgy ismer meg, hogy a Világ megbízásából riporterként öngyilkossági kísérlete után meglátogatja a kórházban. Támasza, segítője, ügyintézője a depresszióban szenvedő költőnek, aki viszont meleg hangú kritikával támogatja drámaírói munkásságát. Később memoárjában azt állítja, 1918-ban egyházi házasságot kötöttek (ezt az állítást többen megkérdőjelezték, és a bizonyítékok ellentmondásosnak látszanak). A költő 1919-ben (minden bizonnyal nyáron) elhagyja. A viszonyt előbb egy kulcsregényben (Áldott vidéken, 1924), s halála előtt egy memoárban (Tiéd a sírig. Emlékeim Juhász Gyuláról, 1957) dolgozza fel. Eörsi Júliának vélhetőleg személyes szerepe van abban, hogy Juhász lírája a világháború kiváltotta realizmustól a vallásos-misztikus irány felé tolódik el. Egyéb művei: Lót (fantasztikus mese, 1910), Jelizaweta Krolowa (regény, 1928), Fekete pillangók (regény, 1934).

A ban 1919 július elsején jelenik meg egyszerre lírai és zaklatott hangvételű prózája (Krisztus, steier fenyők közt), amely – a Ma általános vonulatától eltérően – inkább a vallásos-misztikus expresszionizmus irányzatába sorolható, bár tekinthető éppen expresszív hangvételű szecessziós alkotásnak is. Ez figyelemreméltó akár a publikálás időpontja szempontjából is, hiszen egyrészt az éppen a Tanácsköztársaság idejére esik, miközben a szöveg sem témájában, sem stílusában nem igazán kapcsolódik a politikai-történeti aktualitáshoz, másrészt viszont személyes vonatkozása is érdekes, hiszen Eörsi Júlia és Juhász Gyula szakítása körülbelül ekkor zajlik le. (Noha a megjelentetés részleteiről nem maradtak fent dokumentumok, azaz nem tudni, ki és milyen meggondolásból adta le a szerkesztőségnél a szöveget, érdekes adalék még, hogy nem sokkal azelőtt, 1919 januárjában Juhász Gyulának is szerepelt egy – pontosabban egyetlen – manifesztumszerű cikke a ban, A Ma útja és célja, amely az 1918 decemberében a szegedi matinén elmondott beszédének írott változata.) A Krisztus, steier fenyők között című próza mintha látomás lenne: a narrátor fohászkodására a viharban megjelenik Krisztus képében Isten, ám vele együtt az Ördög is – s bár panaszt tesz elmagányosodása miatt, úgy tűnik, Isten nem tud, és nem is óhajt ezen segíteni.


Eörsi Júlia. „Krisztus, steier fenyők között”. Ma 4, 8. sz. (1919): 194–195.

Eörsi Júlia. Tiéd a sírig. Emlékeim Juhász Gyuláról. (Szeged: Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, 1957).


Péter László. Annák, szerelmek: Nőalakok Juhász Gyula költészetében. Szeged: Somogyi Könyvtár, 1983.