Prizma Színpad

From wikibase-docker
Revision as of 06:39, 11 November 2023 by BucsicsKatalin (talk | contribs)

A Prizma Színpad Palasovszky Ödön társulatának a kísérleteit folytatta tovább 1928–1929-ben (decembertől februárig), a Rendkívüli Színpad előadásai után. Palasovszy Ödön visszaemlékezései szerint itt kísérleteik már igen variábilisak voltak – ugyanakkor egyszerre igyekeztek megfelelni a polgári-értelmiségi és – társadalmi kérdések megvitatásával – a baloldali közönségnek is. „A szatirikus színház, a kabaré, a kísérleti színpad eredményei nagyon is szétágaztak már: három–négy külön irányú színház magvát is tartalmazták; az avantgárd kabarét, a tömegszínpadot, a mozgásszínpadot és így tovább. A legfontosabb feladat most az volt, hogy a mozgás alapjára helyezett drámai kórusszínpadot kialakítsuk. A kabaréjelleget tehát fokozatosan kikapcsoltam, a konferansztémákat mind mélyebbre és mélyebbre építettem, a kórusokat, parlandojátékokat, táncdrámákat pedig igyekeztem szakszerű stúdiómunkával úgy fejleszteni, hogy az új színpadi egység felé közeledjünk. Így alapítottam meg a Prizma Színpadot.” Ebben az időszakban kapcsolódott a társulathoz az inkább a természetes mozgáskultúrát propagáló Madzsar Alice vendégszereplő csoportja is.

Összesen három előadásuk volt, az első az Árnyak címet viselte, és freudi indíttatású koncepcióra alapozták, a tudattalanban rejlő emlékek irányító szerepét hangsúlyozva. A bemutató három táncjátékot foglalt magába: Madzsar Alice-tól két számot, a Kozma József zenéjére készült Hatkarú istennő címűt, illetve az Emlékek című mozgásdrámát, parlandóval egybekötve. Wilhelm von Scholz Versenyfutás az árnyakkal című pszichoanalitikus jelenete egészítette ki a bemutatót.

A második bemutató a Kezek címet viselte, Palasovszky liturgikus kórusjátékát, illetve Oidipusz kezei című (parlandóra és mozgásra épülő) kórusjátékát, Madzsar Alice Kezek tánca című koreográfiáját, valamint Kövesházi Ágnes munkatáncát láthatták a nézők.

A számok élete című utolsó előadás mint szintetikus konferanszjáték kisebb jelenetekre épült: ilyen volt Pitagorasz tétele, Buddha nyolc igazsága, Az apokalipszis négy lovasa, Nietzsche számmisztikája, továbbá olyan hétköznapi, számokkal működő jelenségek, mint a deviza-piac, a menetrend, kiszámolós gyermekmondóka, statisztika és árjegyzék. Palasovszky Az 1x1 ünnepe című oratóriumát és Bortnyik Sándor házassági háromszög-pantomimjét vagy mechanikus balettjét (Zöld Szamár) is bemutatták – a darabban bábok szerepeltek, a címadó bábfigura a komikus végzetet irányító játékmesterként lépett a színpadra. A darabhoz Bortynik konstruktivista stílusú kulisszatáblákat tervezett, ezek mozgatásával irányította a játékot. A bemutató részét képezte még Herwarth Walden expresszív „drámai pasztellje”, a Negyedik, továbbá Tristan Tzara Gázszív című drámájának egy jelenete Számok versenye címmel.


TÓTH Dénes. „Palasovszky Ödön experimentális korszaka”. Iskolakultúra 6, 8. sz. (1996): 71–76.

KOCSIS Rózsa. Igen és nem. A magyar avantgárd színjáték története. Budapest: Magvető, 1973. 333–333.

JÁKFALVI Magdolna. Avantgárd – színház – politika. Budapest, Balassi, 2006.