Adattári adat Q339770

99.

Öccsének verse róla s kettejük kapcsolatáról

[Vár-Palota?] 1845. [nov. — dec.?]

Petőfi István:

Sokan kérdeztek[!]...

Sokan kérdezték már tőlem:

„Petőfi, az én testvérem?"

Büszkén feleltem meg erre:

„Én vagyok egyetlen öcscse."

Azt is mondták: „hogy nevemet

Mért nem magyarositom meg,

Csináljak én is verseket

Van bennem költői ihlet."

Nevem, ha megújítanám,

Haragudnék rám az apám;

Hogyha verseket csinálok,

Megölnek a kritikusok.

Költő lenni bár szép dolog,

De e vágyról én lemondok! ...

Gyenge madár képzeletem

Magasra nem röpithetem;

Alant jár az a föld felett,

Elérheti minden gyerek:

Szárnyát szegnék, dobálnák is,

Megrugdalna a szamár is.

Állj ki bátyám, te a sikra! ..

Végzetünk könyvében írva:

Hogy te a menny s földet bejárd, . . .

Én reám vár tagló és bárd.

De ha lelked megvagdalják,

Szived vérben-fagyban hagyják,

Bekötözöm sebeidet,

S fölmelegűlsz szivem felett.

1845.