Annotáció Q338565

105.

K: Az egykori bécsi udvari rendőrség levéltárának Petőfi-dossziéjával együtt az 1927. évi bécsi munkásfelkelés idején elégett, I. 104 sz. előző jegyz. —

M: Pester Lloyd 1922. ápr. 14., 3. Wertheimer Ede közlésének 2. sz. darabjaként, I. az előbb idézett jegyzetet. Sedlnitzky bécsi rendőrfőnök e Kj. jelű pesti besúgójának kilétét nem ismerjük. Jelentésében sok a kimutatható ténybeli tévedés (I. alább), tehát ellenőrizhetetlen adatait sem tanácsos készpénznek vennünk. Maga is bevallja, hogy nem tudott a költő közelébe férkőzni. —

von 25 Jahren: P a jelentés kelte idején 23 és fél éves volt. —

geborener Kumanier: P másfél éves korától kezdve Kiskunfélegyházán nevelkedett, s ezért (kiskunsági származásúnak tartotta és vallotta magát, bár születéshelye, Kiskőrös nem tartozott a Kiskunsághoz. —

einen weien Bauernhut stb.: Vahot Imre, P egykori lapszerkesztő-főnöke „darutollas túri süveget vagy kucsmát", ill. „makrapipát" (tehát rövid szárú, agyagból égetett pipát) említ (Emlékiratai 2. kiad. 1881. 238—239., úk. Hatv² 1. k. 589.), de megjegyzi, hogy a költő abban a „népköltői" viseletben, melyhez ezek tartoztak, csak fél évig (tehát legfeljebb 1845 elejéig) járt. A pipázásról azonban később sem szokott le, s már 1844-ből vannak adatok hosszú szárú pipájára is (vö. PKIK 2. k. 242—243.). —

einige Jahre Soldat: P első katonáskodása 1839. szept. 6-tól 1841. febr. 28-áig tartott, tehát nem „éveket", hanem egy évet és nem egészen öt hónapot tett ki (I. feljebb 21. sz. szöveg és jegyz.). Ehhez a mondathoz Wertheimer ezt a lapalji jegyzetet fűzte; „Am 6. September 1839 trat Petőfi als freiwilliger Rekrut in die 1. Kompagnie des Göllnerschen, spáter Grobherzog Ernst 48. Infantierie-Regiments ein". (P mint önkéntes 1839. szept. 6-án vétette fel magát a 48. sz. Göllner-, később Ernő főherceg-gyalogezred 1. századába.) —

in Versen gegen das Ministerium stb.: az itt említett három költemény egyikét sem ismerjük, ill. nem tudjuk azonosítani fennmaradt, ismert darabokkal. —

Petőfi ist gegenwürtig Mitredakteur der Pester Modezeitung: P 1845. márc. 31-én, tehát több mint egy és negyed évvel e jelentés kelte előtt megvált a Pesti Divatlapnál betöltött segédszerkesztői „hivatal"-ától. —

wo er bei Buchhändlern Verlagswerke hat stb.: P legfeljebb egy „könyvkereskedő"-től: Emich Gusztávtól kérhetett ekkortájt apró előlegeket, mert 1845 márciusa (a János vitéz megjelenése) óta ő volt P egyedüli könyvkiadója vagy bizományosa (I. Kiss József: „A Petőfi-költemények kiadásának története 1850-től 1945-ig." MKsz 1979. 44.).